A Szakcsi Jr. Renaissance berántja a csapatjátékba a hallgatóságot

A szintén jazz-zongorista fiú többek között olyan külföldi legendákkal játszott együtt, mint Tony Lakatos, Jack DeJohnette, John Patitucci, míg a hazai legjobbak közül Tomsits Rudolfot, Köszegi Imrét, Babos Gyulát, Pege Aladárt, Oláh Kálmánt vagy Balázs Elemért említeném. Ám az ifjabb Szakcsi a COVID után új életet kezdett, méghozzá egy egészen fiatal csapattal, megalapította 2022 végén a Szakcsi Jr. Renaissance együttest, mely kifejezetten jazzrockos fúziós formáció, két gitárral, dobbal, énekesnővel és billentyűssel. Ez a csapat látogatott el Pécsre május 9-én péntek este, hogy az E78-ban új utakra vezesse a műfaj szerelmeseit.

Elöljáróban szólni kell az E78-ról, mint jazzklubról, mert telitalálat a játszóhely erre a műfajra. Amerikai filmekben látni, amint füstös csehókban mutatkoznak be nagy zenei tehetségek, miközben a közönség nyomja a söröket, s bekiabál, ha tetszik neki valami. No hát így kell elképzelni a Metronóm Jazz Klubot is, csak sokkal intelligensebben zajlik minden. Az úri közönség borozik, kólázik a presszó asztaloknál, a korántsem füstös, csak félhomályos megvilágításban, miközben a pódiumon dübörög a zene, de azért egy jó szóló után itt is felharsan a „Bravó!” és az éles biztató fütty.

A Szakcsi Jr. Renaissance sajátossága az, hogy kizárólag saját szerzeményeket játszik (no meg tiszteletből egy-két számot Szakcsi Lakatos Bélától és Babos Gyulától).  Meg kell hagyni, kiváló zenét hoztak össze, igen dinamikus tálalásban. Ifj. Szakcsi az elektromos orgonánál éppúgy virtuóz, mint a zongoránál (utóbbinál jobban visszajön az apai örökség, a lírai romantikus dallamok, melyet időnként a két kézzel ütemesen püfölt billentyűk hangjai váltanak fel). Az orgonajátéka viszont abban különleges, hogy Varga Balázs gitárossal gyakran felelgetnek egymásnak egy-egy improvizáció alkalmából. A gitárosról külön is szólni kell, mert Varga Balázs ragyogó tisztasággal játszik igen lendületes szólókat, engem egy kicsit a felgyorsított Szabó Gáborra és Babos Gyulára emlékeztetettek  a finom de mégis igen energikus  futamai. Az énekesnő egy igen fiatal, mindössze 21 esztendős hölgy, Claudia Raquel Castagno, akinek a vérében van a jazz, hiszen a nagyapja a jazz-zongorista dr. Garay Attila, apja pedig argentin énekes-gitáros. Bársonyos hangjához különösen a lírai lassú számok passzoltak, amikor egy szál zongora szóra énekelt, ha pedig együtt zenélt az egész csapat, gyakran lebegett az instrumentális hangok fölött az éneke. A dobos sem szokványos ritmushátteret produkált, Fazekas Tamás a magas hangokra épített. Nála a jazzben játszanak a hangszeres állványok, fémkeretek is, a cintányérnak pedig minimum azonos súlya van a dobokkal. Az pedig önmagáért beszél, hogy a csapatból a basszista Torma Rudolf az egyedüli muzsikus, akit ifj. Szakcsi Lakatos Béla magával hozott a régi csapataiból.  A basszer ezt úgy hálálta meg, hogy egyenletes mély alapot adott a számokhoz, talán csak amiatt lehetett hiányérzetünk, hogy kizárólag ő nem kapott szóló szerepet.

Összességében egy lüktető dinamikus, rockos csapatjátékot hallhattunk, ahol a gitáros és a billentyűs időnként magasabb dimenzióba emelte a közönséget. S még egy érdekesség, a szá00000000000mok szövegei bibliai merítésűek, ez derülne ki, ha valaki nekiállna megfejteni az angolul hallottakat.

Egy kifejezetten izgalmas, pörgős, vidám kétórás estet kapott a hallgatóság, a legkiműveltebb szakemberek sem tudnának abba belekötni, hogy csupán egy pályakezdő zenekarról van szó. Mert ez egy igen tehetséges,  fiatalosan profi társaság, ahol a manapság igen ritka jazz csapatjáték jelenti a hangzás erejét.

Metronóm Jazz Klub, E78

május 9. Szakcsi Jr. Renaissance