Legyünk életigenlők, vagy maradjunk inkább cinikusak?

Ma este hétkor Katerina Quisová rendezésében láthatjuk a mű színpadi változatát, amelynek egyik különlegessége, hogy mindösszesen négyen játsszák (Zakariás Máté, Gellért Dorottya, Kecskés Alexisz és Hollósi Orsolya). A darab önmagában is érdekes és elgondolkodtató, ám így még inkább az lesz – nem valószínű, hogy hazafelé sétálva valami könnyed témáról beszélgetnénk a mellettünk andalgóval. 

Az előadás hivatalos leírása egyébként nagyon pontosan fogalmaz. Eszerint Puskin leghíresebb műve az Anyegin című verses regény, mely két ellentétes karakter szembenállására épül. Míg Lenszkij szenvedélyes életigenlő, Anyegin fagyosan cinikus. Az író szemében mindkét temperamentum önmagában hiábavaló, a megértés csak kommunikációval és a másik meghallgatásával lehetséges. A két férfi története ellentétesen alakul. Míg Lenszkij végzete a vak és viszonzatlan szerelem lesz, Anyegin hideg és távolságtartó marad, elszalasztja élete szerelmét, amit később mélységesen megbán. 

Produkciónkban a romantikus szerelem témáját járjuk körül és próbáljuk megfejteni, mi is a lényege. Vak bizalom? Odaadás? Őrület? Egy szerelem történetét követjük hosszú időn át, ahogy változik, elfogadássá érlelődik, önzésből önzetlen szeretetté fejlődik, még akkor is, ha a szerelem beteljesületlen marad.

A regény másik fő témája a művészet szerepe a mindennapi életben. A költői stílus nyomán, amelyben a történet kibontakozik, az olvasó/néző Tatjana nézőpotjával azonosul, aki egyre inkább úgy érzi, Anyegin nem is valós személy, hanem egy romantikus regény főhőse.