Hedda Gabler, korunk hősnője, aki mindent kézben tart

A magyar ajkú területekről, tehát a határon túli magyar nyelvű színházakból is, Komáromtól Beregszászon és Sepsiszentgyörgyön át Újvidékig. A krémet azonban, amire elsőként fogytak el mindig a jegyek és miattuk már hajnalban ott kígyózott a sor a színháznál a jegyárusítás első napja előtt, a fővárosi társulatok bemutatói jelentették. A Katona József, az Örkény, a Radnóti, a Nemzeti Színház versenydarabjaira (kb. ez volt a sorrend is az idekerülő előadások számszerűsége alapján) és más budapesti teátrumokéra, no meg néhány alternatív színház produkciójára, utóbbiak igen változó felhozatalban szerepeltek itt. Ezt a szép világot a COVID és egyéb tényezők ugyan elsöpörték, és egyelőre az országos színházi találkozónak sincs hasonlóan színvonalas utóda, de a bama.hu nem tett le arról, hogy évről évre adjon egy friss kínálatot azokból a Budapesten játszott színházi előadásokból, melyek valószínűleg itt lennének a POSZT-on, ha újra indulna a találkozó.

Mi mással kezdhetnénk, mint a Katona József Színházzal, mely toronymagasan a legtöbb versenydarabot hozta ide az évek során, valamint a legtöbb legjobb előadás, legjobb rendező díjat, összességében a legtöbb elismerést söpörte be. Sokak és a kritikusok véleménye szerint is most Székely Kriszta rendezésében a Hedda Gabler az egyik legnépszerűbb új bemutatójuk, így hát ezt néztük meg és mondjuk el róla a véleményünket.

Ha pedig POSZT, 2012-ben a Kolozsvári Színház eljutott Pécsre ezzel a darabbal, így érdemes egy rövid összevetést is készíteni a két játék között. Nos alapértelmezésben van nagy különbség, mert a kolozsvári változatban Hedda Gabler személye egy üres nőt mutat meg, aki unalmában, elhanyagoltságában gonoszkodik, manipulál mindenkit a környezetében. A Katona új verziójában viszont a főszereplő mondhatni szabadságvágyból, hogy értelme legyen az életének, igyekszik ügyes logikával, apró trükkökkel befolyásolni irányítani  mindenkit. Óriási a különbség abban is, hogy a kolozsváriak az eredeti ibseni atmoszférát hozták, Székely Kriszta viszont egy kortalan előadást teremt, mai öltönyökben, ruhákban, mai élethelyzetekben játszódik minden.

A továbbiakban nézzük ezt az adaptációt. Jordán Adél a főszereplőnő, aki nem veszi rafináltra a figurát, egyszerűen lecsap a lehetőségekre, hogy beleavatkozzon mások életébe, még ha legtöbbször személyes érdek is a kiindulópont. Szóval ösztönösen nyúl bele a dolgokba, aztán tudatos logikával formálja környezetét. Nincs ebben szándékos gonoszság, az értelmes nő próbálkozása csupán, hogy a maga lehetőségei szerint érvényesüljön – lehet-e ennél aktuálisabb most egy karakter? Ugyanakkor létezik ilyen figura a férfiak között is, ám az sokkal ellenszenvesebb, a mai törtető világ olyan személye, aki minden helyzetet tudatosan kihasznál, ha kell aljas eszközökkel.

Összességében az látszik, hogy ez a Hedda Gabler sokkal jobban illik a mai viszonyok bemutatására, mint Ibsen korára. A darabban látható hat szereplő pedig mind telitalálat, aktuális jellemek. Nyilván a kitűnő alakításoknak is köszönhetően – többek között Jordán Adél mellett Mészáros Bélát, Mentes Julit, Bányai Kelemen Barnát láthatjuk. Mert biztos, hogy magunk körül találunk hasonló jellemeket, a férfit rajongásig szerető nőt, a tyúkanyóként gondoskodó nagynénit, a munkahelyén és otthon is szolgalelkűen teljesítő férjet, a meg nem értett zsenit, aki időnként alkoholba menekül, és a nőt, aki irányítani szeretné minden vonalon a környezetét.

S hogy mennyire mai a díszlet? Nos, a színen mindössze egy kanapé áll, meg egy szék, s formájuk alapján lehetne ilyen a lakásban az elmúlt száz év bármely időszakában. Érdekes rendezői fogás az is, hogy a színen mindig ott állnak a partvonalon azok a szereplők, akik az adott jelenetben valamiképp érintettek, még akkor is, ha a történet szerint már nem élnek. Mindenesetre korunk igénye szerint ez egy tökéletes színjáték, kevés szereplős, de minden karakter jól kibontott, igen jól eljátszható.

Persze jogos a kérdés, mi a konklúzió egy ennyire maira formált Ibsen történetben? Nos, Hedda Gabler élete a mai világban igen jól működik, nem unatkozik, mindig akad tennivalója, s nem feltűnőek a beavatkozásai. Egészen addig, amig maga is nem válik tárgyává egy másik személy manipulációjának. Ez az egyenes út napjainkban az összeomláshoz.

Katona József Színház

Hedda Gabler, rendezte: Székely Kriszta