Az erőszak már soha nem lesz ugyanolyan

A Ponyvaregény klasszikus film, ehhez kétség sem férhet. Quentin Tarantino 1994-es munkája az egész filmművészetet megváltoztatta: azóta másként ábrázolnak minden erőszakot a vásznon, más az elmesélési technika, más a filmzene, másként nézünk a színészekre, és így tovább.

Holott a sztori önmagában nem világrengető: elveszik egy táska, hőseink keresik – de igazából már a film legelején meg is találják, szóval nem itt van az izgalom. Hanem a képekben – merthogy azok olyan vagányak, hogy csak na. Hogy mást ne mondjunk, ennyire látványosan még senki nem lőtte be magát, mint Vincent Vega ebben a filmben. Vagy a zenében – amikor Travolta táncra perdül, akkor mindannyian sóhajtunk egy nagyot. Vagy lehet, hogy az izgalmat a szétszabdalt szerkezet adja – tényleg olyan, mintha egy (ponyva)regényben össze-vissza olvasnánk a fejezeteket.

De hát a Ponyvaregényt úgyis már látta mindenki. De nem baj: nagy vásznon, brutálisan jó hanggal érdemes még egyszer (vagy inkább még sokszor) megnézni.