A tüzes kontinensről jött író osztja meg gondolatait

– Mit érdemes tudnunk az argentin politikai helyzetről?

– Októberben lesznek a választások. Az előválasztásokon, bár nálunk elméletben kötelező szavazni, mégis kevesen vettek részt. Az emberek kiábrándultak a politikusokból. Az utóbbi 10-12 évben a gazdasági helyzetünk is sokat romlott, amihez hozzájárult a pandémia és az aszály. Nem tudjuk, ki fog győzni a választásokon, és akár egy szélsőséges jobboldali is hatalomra kerülhet. Ezeket az “oldalakat” nálunk nagyon másként kell érteni, mint itt – Argentínában például a radikális jobboldal minimális állami befolyást képzel el a gazdasági és a szociális szférában. Állami segítség nélkül azonban nagyon sokan nincstelenné, kiszolgáltatottá válnának, így számomra szimpatikusabbnak tűnik az állami gondoskodást hangsúlyozó peronista irányzat.

– Ferenc pápa is argentin származású, az első dél-amerikai pápa. Mit gondol róla?

– Szeretem Ferenc pápát – pedig nem vagyok hívő. Őt is nagy politikusnak tartom. Amikor még érsekként tevékenykedett Buenos Airesben, ellentétben állt a korabeli, peronista elnökkel, Cristina de Kirchnerrel. Azonban amikor pápává vált, ez megváltozott, és úgy látom, most jó kapcsolatot ápol a peronizmus követőivel.

– Hogy látja az irodalom modernkori szerepét? 

– Az irodalom a kommunikáció egy speciális formája. A mai információs társadalomban rengetegféle kommunikációs eszközt használunk, gyorsan és szimultán módon. Az irodalom lehetőséget nyújt egy másfajta ritmusú kommunikációra. Az íráshoz és az olvasáshoz egyaránt időre és csendre van szükségünk. Az irodalom továbbá képes arra, hogy hidat teremtsen a múlt és a jelen, illetve a jövő generációi felé is, hiszen a több száz évvel ezelőtt élt szerzők gondolataival is találkozhatunk, ha kinyitunk egy könyvet.  

– A dél-amerikaiakat gyakran a tüzes habitussal asszociálják, mit gondol erről?

– Szerintem ez a gondolat valóban helytálló. Különösen Buenos Airesben, Argentínában, ahol sokan részben olasz felmenőktől származunk, ez érezhető a temperamentumunkban. Az emberek rendkívül melegszívűek a dél-amerikai országokban. Erre én is mindig akkor döbbenek rá, amikor távolra utazom a kontinensről. 

Barátságot kötött Zsolnay munkásságával

Emilio Jurado Naón Buenos Aires-i fiatal író, aki hazájában aktív irodalmi tevékenységet folytat. Kreatív írást tanít, publikál és tavaly egy amerikai irodalmi fesztivált szervezett Hurlinghamben. Érdeklődése az irodalom, a politika és a történelem iránt összetett módon ötvöződik műveiben. Szeret kísérletezni a műfajokkal, kritikát, esszéket, novellákat és verseket is írt már. A pécsi rezidenciára az interneten talált, s kedve támadt megismerni Magyarországot a fővároson túl is – így kapott helyet a Zsolnay Negyedben. – Egészen összebarátkoztam Zsolnayval, már kapásból megismerem a gyárhoz kötődő kerámiákat szerte a városban! – mondta Naón.