Ha valamitől lesznek rámálmaink, akkor ez az

Vannak olyan filmelőzetesek, amelyek már önmagukban kellőképpen félelmetesek ahhoz, hogy megszűrjék a nézőket. A félelem fészke pont ilyennel bír – végignézzük, és komolyan elgondolkodunk azon, hogy kell-e nekünk néhány rémálom. (Igen.)

A hivatalos sajtóanyag összefoglalója sokat sejtet. Eszerint a nyolcéves Petert folyamatos rémületben tartja a rejtélyes, állandó kopogás, amit a falak mögül hall szobájában. Szülei váltig állítják, az egész csak a képzelete műve. Ahogy a fiú félelme folyamatosan nő, kezdi úgy vélni, apja és anyja valami szörnyű és veszélyes titkot őriz. Egyre inkább érzi, nem bízhat meg bennük – s egy gyermek számára mi lehet ijesztőbb annál, ha a családi fészek a félelem fészkévé válik?

És most írhatnánk azt, hogy mindez csak allegóriája a családon belüli erőszaknak, vagy éppen a fejnövés traumájának érzékletes megjelenítése, de az egyszerűbb vonalra is felülhetünk: eszerint szintiszta ijesztgetésben lesz részünk, ha beülöünk erre a filmre. Olyan fajtára márpedig, amely sokáig elkísér majd minket.