A feminizmusért és a férfiakért is harcol Barbie

Megrettentem, amikor értesültem az alkotás híréről, mert elképzelni sem tudtam, hogy mire számítsak. Lelki szemeim előtt megjelent egy habos-babos, nyálas, szerelmes történt, olyan, mint amilyen a Barbie mesék többsége. Nem tagadom volt egy-kettő, amit imádtam, de melyik kislány nem?

De hogy ne kalandozzunk el, szintúgy, mint az Oppenheimer filmről szóló írásban, megemlíteném, hogy a Barbenheimer vonat első állomása a Barbie volt nekem. Délutáni előadásra vettem rá jegyet, még bőven munkaidő volt, így nem lepődtem meg, hogy csak páran ülünk ezen az igen régóta várt alkotáson. Az esti vetítésekről nem tudok nyilatkozni, de biztos vagyok benne, hogy a mozikat ellepték az emberek. Mindenki a jelenség részévé akart válni, csak a megtekintés sorrendje volt más.

Még oda sem értem a mozihoz, amikor belefutottam két lányba. Mindkettőjük szerelésében volt rózsaszín, és amikor meglátták egymást, jött a felkiáltás: - Úristen, Te is? De jó! Kétség sem fért hozzá, hogy hová tartanak és igazam lett, de ezután még egy meglepetés várt. Egy percre azt hittem, hogy a Sötét zsaruk köztünk élnek, hiszen három fekete öltönyös fiatalember várakozott a pécsi Uránia Mozi előtt napszemüvegben. Aztán észrevettem, hogy egy fekete kisestélyibe öltözött lány is velük van. Nem tudtam hová tenni, de minden bizonnyal a Barbenheimer jelenséghez van köze.

Hiába kaptunk előzeteseket, azért voltak sötét foltok a film történetét illetően. De mivel a forgatókönyv Greta Gerwing – a rendezői székben is ő ült –  és férje, Noah Baumbach, az Egy házasság története forgatókönyvírójának keze nyomán készült, biztosak lehettünk, hogy ez nem az a felhőtlen vidám film lesz. Az biztos, hogy ez nem a Barbie meséket szerető gyermekeknek készült, ez egy kőkemény Barbie film a valóságról, ami olyan kérdésekkel bombázza a nézőt, mint amilyennel a II. világháború idején a szövetségesek Japánt.

Adott egy csodás világ, ahol többféle Barbie és Ken él, mint amennyi kedvenc csokoládét Gombóc Artúr felsorol. Tömény mennyiségű Barbie és Ken, akik mind szépek és tökéletes, és mindennapjuk a legjobb nap. Azonban a Sztereotipikus Barbieval gond adódik. Olyan kérdések kezdik foglalkoztatni, amelyek eddig nem, és bekövetkezik a legrosszabb, amit még senki sem látott, a talpon járás. Hogy minden újra ugyanolyan legyen, mint volt, el kell mennie Barbienak a való világba, de nem egyedül megy, vele tart Ken, aki mindent megtenne az ő szerelméért. És mit ad nekik az új világ? Olyan tapasztalatokat, amelyek mindkét világot megrengetik.

Ez a film mindennek görbe tükröt állít: Barbielandnak, a való világnak, a nőknek, a férfiaknak. Minden labdát lecsap, ami talán kicsit soknak is tűnhet, de végül is nem az, mert ezek a kérdések jelenünkben is folyamatosan az arcunkba csapódnak.

Zárásként annyit mondhatok, hogy lehet, lesz olyan, akinél ez az alkotás kiveri a biztosítékot, de amikor nézés közben elérkezik ez a pont, akkor felül kell emelkedni rajta és meglátni mögötte azt, amit közvetíteni akarnak felénk az alkotók ezzel az egyáltalán nem rózsaszín mesével.