Lelkes ováció fogadta a Rómeó és Júlia előadást

Május 31-én a Rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttese érkezett Pécsre a Pécsi Balett meghívására, ahol Prokofjev zenéjével a „rossz csillagok világán fakadott” szerelmesek történetét mutatták be.

A Jirí Bubenícek által készített koreográfiát a társulat által bemutatott produkció több műfaj elemeinek összedolgozásával egészítette ki, ezáltal egy sokszínű előadást készítve.
Két prózai színész is a darab részévé vált, akik időnként a nézőtéren, a közönség soraiba vegyülve adták elő Shakespeare szövegét horvátul, amelyek megértését az eredeti drámából vett angol feliratok segítették megérteni.

Az eredeti, rijekai előadás során a közönség sorai között húzódó szélesebb járófolyosóra emeltek egy kifutót idéző színpadot – ez bizonyára még látványosabb hatást keltett volna, de az ilyen módon való kivitelezést a Pécsi Nemzeti Színház adottságai és egybefüggő széksorokkal beépített nézőtere nem tette lehetővé. A színészek jelenléte azonban így is erős adalékot jelentett, időnként a balettosoktól elkülönülve játszottak, máskor teljesen részeseivé váltak az adott jeleneteknek, fizikailag is kapcsolódva a táncművészekhez.
Megjelentek továbbá videójelenetek, is a háttérbe vetítve, amelyek időnként a díszletet egészítették ki, máskor pedig a táncosok érzelmeinek még intenzívebb kifejezéséhez járultak hozzá. Ez a kreatív megoldás ötletes és hatásos adalékot jelentett.

Ezt a minimalista díszlet egészítette ki, amely ugyanakkor ötletes megoldásokkal érzékeltette az egyes jelenetek különböző helyszíneit, felhasználva a reneszánsz építészet jellegzetes motívumait. Ehhez képest a jelmezek, amelyeken egyébként szintén a kort idéző jellegzetességek vegyültek modern elemekkel, egyes esetekben kaphattak volna nagyobb figyelmet a még teljesebb vizuális összhatás érdekében.
A táncosok harmonikus, könnyed mozgásról tettek tanúbizonyságot, mind az egyéni, a páros és a karjelenetek során.
Kiemelendő a két főszereplő, Maria Matarranz de las Heras és Michele Pastorini közötti összhang, akik a szépen, mégis intenzíven megélt érzelmeket a gyermeki játékossággal vegyítve mutatták be és töltötték meg élettel karaktereiket.

A zárójelenet során gesztusaikkal és mozdulataikkal, Prokofjev zenéje által kísérve olyan erő érzelmeket kifejezésre hozni, amelyeket szavak segítségével sem lehetett volna érzékletesebben.