Mellbevágó, de rendkívüli frissességgel szól a pécsi Médeia

A humor és a húsbavágó feszültség kettőse köszön vissza a színpadról a Bozsik Yvette által tolmácsolt produkcióban. Egy klasszikus görög tragédia színpadra állításakor az alkotók mellett a nézőknek sem árt felkészülten érkezni, az események és a karakterek közötti kapcsolatok ugyanis hajlamosak bonyolulttá válni. A pécsi előadásban azonban letisztult és világos cselekmény köszön vissza a nézőkre, amelynek üzenete a modern köntösben felerősödve szólal meg.

Az időnként extravagáns látványelemekkel és színpadi megoldásokkal dolgozó darabban minden a helyén van – mintha csak egy gondosan megkomponált táncelőadás lépései követnék egymást. Ez nyilván nem véletlen, hiszen a rendező egyben Kossuth-díjas balettművész és koreográfus is, s úgy látszik a tánc világából hozott ritmusosság és kompozíciókban való gondolkodásmód prózai munkáiban is visszaköszön. Pontosabban mondva, a zeneiség olyannyira szerves része a görög drámák világának, hogy a rendező ezt a szálat is beemeli az előadásba, helyenként zenei betétekkel kapcsolja össze az egyébként prózai keretek között folyó cselekményt.

A látványvilág és a karakterformálás képes magával ragadni a nézőt egy ismeretlen, mégsem teljesen idegen világba, ahol eleinte szokatlannak ható, mégis mindannyiunk számára ismerős konfliktusok és emberi problémák kelnek életre. Az energiákat ritmusosan, a kivárás és a feszültségkeltés eszközeivel beosztó előadásban Médeia (Darabont Mikold) tengelye körül Iászon (Józsa Richárd) „táncolja” a legfőbb szerepet, Kreon (Lipics Zsolt) és Aigeusz (Kecskés Alexisz), valamint Médeia dajkája (Sólyom Katalin) és gyermekeinek nevelője (Németh János) mellett. A címszereplőhöz igazán közel azonban egyedül talán a karnak sikerül férkőznie, ám a legtöbb ponton ők is inkább csak szemlélői a Médeia által keltett és körülötte örvénylő eseményeknek.

A kar frissessége egyesíti magában a görög tragédiák és a modern drámák jellegzetességeit, Illés Alexa, Bocskai Virág és Vlasits Barbara finom nőies humort az érzékenységgel ötvöző összhangja a színpadon alkalmanként kiegészül Sárközi Edina énekével.

A március közepén bemutatott előadás zenéjét Philippe Héritier szerezte, s a pécsi teátrum közönsége az idei évadban még június 1-jén és 2-án láthatja a színpadon.