Gyakran sötét titkokat őriznek gazdáikról a mobiltelefonok

Egy összeszokott baráti társaság vacsorázik együtt, miközben felmerül a kérdés, vannak-e még titkaik egymás előtt? Egy spontán ötlet alapján különös játékba kezdenek: telefonjaikat az asztalra teszik, a bejövő üzeneteket felolvassák, a hívásokat kihangosítják. A káosz garantált, ebben Vidákovics Szláven, Vlasits Barbara, Köles Ferenc, Illés Alexa, Urbán Tibor, Darabont Mikold és Tóth András Ernő van segítségünkre. 

Paolo Genovese 2016-os filmje formabontónak és megrázónak bizonyult megjelenésekor, később francia és magyar feldolgozás is született. A francia szinte teljes egészében követi az eredetit, a BÚÉK azonban kreatívabban közelítette meg a forgatókönyvet. 

A pécsi előadás Bagó Bertalan rendezésében az olasz kontextust tartja meg. Ezt a nevek mellett a jó érzékkel eltalált jelmezek is érzékeltetik, de ha ez nem lenne elég, a háttérbe kivetített római látkép és Andrea Bocelli be-beúszó Con te partirò-ja segít minden kétséget kizárni a helyszínt illetően. 
Innentől a látottak szinte egy az egyben a film cselekményét követik. Érdekes, hogy míg egy kevésbé ismert klasszikusokhoz olyan már-már erőltetett szabadsággal nyúlnak, mint a Don Juan esetében, akkor itt hogyhogy nem merült fel az, hogy valami egyedit vigyenek a történetbe. Az olasz köntös inkább egy külső máz, amely elvonja a figyelmet az egyébként mély és gyomorszorító emberi konfliktusokról. (Az már csak mellékes, hogy ha egy vérbeli olasz vacsora megrendezése a cél, akkor a lasagne mellé nem kerülhet ugyanarra a tányérra a saláta. Megkérdeztünk néhány római barátunkat: arrafelé az ilyesmi már-már válóoknak számít.) 

Azért is kockázatos a filmen látottak ilyen átvétele, ugyanis aki ismeri az eredetit, az ösztönösen is összehasonlításokat fog tenni. Így történhetett, hogy hiányérzetünk támadt az egyik pár kamaszlánya kapcsán, akiről itt csak egy hívásból hallottunk. Az elna­gyolt telefonbeszélgetés-jelenet pont egy érzelmileg igen erős momentumot tett jóval súlytalanabbá, hasonlóképp kevésbé működött színpadon az Eva (Darabont Mikold) és Edo (Köles Ferenc) közötti feszült jelenet is. 

Aki nem ismeri a filmet, annak bizonyára jóval több meglepetést tartogat a cselekmény. Az alapötlet bizarr, mégis mindannyiunkat foglalkoztató és érintő aktualitásának köszönhetően az előadás el is gondolkodtat kapcsolataink őszinteségéről és hétköznapi (?) titkainkról. Pont ezért is lett volna jó, ha a dráma emberi, érzelmi oldala még nagyobb hangsúlyt kapott volna – a színészeket ismerve, rajtuk nem múlott.