Az előadások egytől egyig csodásak és látványosak voltak

Az árnyak ismét bevették Pécs belvárosát április 19. és 23. között, hogy szívünkbe költözzenek.
A fesztivál lehetőséget adott arra, hogy művészettörténeti, színházi és képzőművészeti ágak találkozzanak, és megmutassák az árnyjátékban rejlő szépségeket, csodákat. A több száz éves múltra visszatekintő hagyományok mellett megmutatkoztak kísérletező árnyszínházak is, és azt kell mondanom, amelyet nem egy embertől hallottam a rendezvény alatt, hogy nem érdemes összehasonlítani az előadásokat, mert mások, viszont egy közös bennük, hogy egytől egyig mind csodásak.

Újra gyereknek lenni
Olykor-olykor visszavágyunk a gyerekkorunkba. A Karakulit Fesztivál erre is lehetőséget adott. Nem egy olyan előadáson voltam, ahol konkrétan tátott szájjal bámultam az elém táruló látványt. Ezzel kapcsolatban példának az Egyesült Királyságból érkező Drew Colby Az árnyékom és én című előadását tudom felhozni. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, aki gyerekként nem egyszer kihozott a könyvtárból árnyjátékos kötetet, amelyben azt mutatták be, hogy hogyan tartsam a kezeim, ujjaim, ha nyuszit, őzet akarok a falra varázsolni. Az angol művész olyan magas szinten űzi ezt, hogy azt nem lehet más jelzővel illetni, csak azzal, hogy gyönyörű. A műsor elsősorban gyerekeknek szólt, de a felnőttek sokkal többen voltak, és mindenki szeme csillogott a csodálattól.

A fesztivál inspirál
A fesztivál értékőrző és értékteremtő céllal valósult meg már második alkalommal, de itt nemcsak a fellépők számára és az egzotikusabbnál egzotikusabb előadások felsorakoztatására koncentráltak, hanem arra is, hogy megmutassák az árnyszínház kultúrájának történeti vonatkozásait, és hogy inspirálja a nézők kreativitását. Az egyik legszebb történet ezzel kapcsolatban az, hogy az első Karakulit Fesztivál hatására három erdélyi kislány édesapjuk és édesanyjuk közreműködésével megalkotott egy árny­játékot, amivel fel is léptek a 2023-as eseményen.

Befogadóbbá tesz
A Karakulit arra is hivatott, hogy bemutasson más kultúrákat, ami több okból is fontos. Az egyik a kulturális tudatosság. A fesztivál segít ezt kiépíteni, amelyet követően az ember le tudja bontani az akadályokat, amiket épített és sokkal befogadóbbá válik. A fesztiválra messzi tájakról is érkeztek fellépők: Indiából, Indonéziából, Tajvanból. Ezek a kultúrák olyan messze állnak tőlünk, hogy sokaknak idegenként hathat, de így, hogy láthattunk egy szeletet belőlük, már máshogy szemléljük őket.

Virágot hozott és illatozott
Az elmúlt öt napban telt házas workshopoknak, előadásoknak lehettünk tanúi. Vajda Zsuzsanna a MárkusZínház művészeti vezetője a Fényre nyíló árnyak kiállításmegnyitóján úgy fogalmazott, hogy több hónapos munkájuk eredménye a fesztivál, ami most virágba borul, és remélik, hogy illatozni fog. Itt a végén állíthatjuk is, hogy erősen illatozott és az illat sokáig velünk marad.