Fejembe nyomva apa kalapját, megyek

Nem nagyon van olyan zeneszerető magyar, akinek ne lenne legalább egy kedvenc Cseh Tamás dala, idézete. Ezen sorok írójának a címben idézett – másoknak meg más. A közös ezekben, hogy miközben dúdoljuk, halljuk az eredeti előadót – sőt, talán még látjuk is magunk előtt, amint gitárjával a kezében, kissé félszegen áll a mikrofon mögött, aztán belekezd valamelyikbe, talán épp a címben említettbe, és minden megváltozik, eltűnik a világ, eltűnik minden, csak a dal marad, benne pedig mi, mindannyian.

Január 22-én a pécsi Nappaliban Hajdú Krisztián és barátai Cseh Tamást idézik meg, az ő dalait teszik színpadra. Az énekes most lenne nyolcvan éves, és ennél szebben nem is lehetne megidézni az emlékét. Ráadásul mivel Cseh Tamást mindannyian tudunk énekelni (ki jobban, ki rosszabbul), az igazán bátrak be is mutathatják ezen képességüket: szabad ugyanis a mikrofon, lehet előadni a kedvencet mindenkinek.