Jobban is fogyhatna a kékfrankos bora

A legtöbb borász törekedne rá, hogy kékfrankosból több kerüljön önállóan a palackokba, azonban annak ellenére, hogy igen zamatos bor készül az egyébként könnyen termeszthető szőlőből, nehezen eladható, így legtöbbször elházasítják, illetve a rozé alapboraként tekintenek rá. Ez a hungarikummá lett fajta kitűnő bort ad, ráadásul a könnyed, gyümölcsös ízektől a komplex, fajsúlyos tételekig több változatot produkál. Dlusztus Imre borszakíró Villányba hívta a hazai kékfrankostermelőket, hogy a fajtabor jövőjéről, fellendítésének lehetőségeiről maguk a borászok mondják el tapasztalataikat és véleményüket. A villányi borvidékről Bock József, Günzer Tamás, Riczu Tamás és Koch Csaba, a szekszárdi borvidékről Takler Ferenc, id. Hei­mann Zoltán, emellett Sopronból Varga Tamás, Csopakról Kovács Tamás, Egerből pedig Szuromi Mihály vett részt a szakmai napon. Mindannyian két-két tételt mutattak be a résztvevőknek. 

A házigazda Günzer Tamás köszöntőjében elmondta, ő maga is nagyon szereti a kékfrankost, nagyon nagy lehetőségeket lát benne, gyönyörű borokat lehet készíteni belőle. Azonban nincs ma rangja a kékfrankosnak, pedig sokkal többre hivatott. A borászokat arra kérte, beszéljenek arról is, hogy a fajtának van-e jövője, illetve mit kellene tenni ahhoz, hogy igazán magas pontra tudják emelni. Bock József kiemelte, a kékfrankos hazánkban stabil fajta volt a rendszerváltás előtt is, de főként fröccsborként terjedt el, aztán egyre több borász preferálta, hogy minőségi bor készüljön belőle. Masszív borszőlőfajta, a növényt nem különösebben kell pátyolgatni, virágzás előtt kell odafigyelni a növényvédelemre, de nagyon kulturáltan fejlődik, élvezet vele dolgozni. 

Mint fogalmazott, nagyon nagy feladatuk, hogy a bormarketinggel is foglalkozzanak és a borfogyasztás csökkenését megállítsák, illetve növeljék. Takler Ferenc szekszárdi borász arról beszélt, hogy a kékfrankos beágyazódott az olcsó bor kategóriába, ebből nehéz kiszedni, amit az is igazol, hogy bár Szekszárdon négy klasszifikációban készítik a kékfrankos fajtát, a legsikeresebb most is a legalsó kategóriájú bor. 
 

Megoszlik a megítélése, de nem csak a vásárlóknál

Heimann Zoltán elmondta, 2015 óta több kékfrankost termelnek. Azt tapasztalják, hogy átrendeződés kezdődött a piacon, és kezd előrébb kerülni a kékfrankos és a kadarka, tehát valamiféle pozitív folyamat elindult. A borász mutatta be a távollévő Eszterbauer János borait is, és tolmácsolta kékfrankossal kapcsolatos gondolatait is. A kékfrankos megítélése más a szakemberek, a kereskedők és a fogyasztók körében is, de mindegyik szegmensben megosztó. A kereskedők vonakodnak polcra tenni a legjobb minőségű kékfrankost is. Riczu Tamás szerint azért tart itt a fajta, hogy tanácskozásra szorul, mert a borászok többsége elkezdett a divatos francia fajták felé fordulni, miközben a kékfrankos nem kapott elég hangsúlyt.