Megtaláltuk Pécs legkakaósabb, legnagyobb kakaós csigáját

Fizikából tudhatjuk, az ék, a csavar, a retesz az egyszerű gépek közé tartozik. De mi van a csigával? Főleg, ha kakaós! A válasz egyszerű. Ha Blum Károlyné szorgos tenyereiből került ki, akkor nagyon finom. A pécsi Babits-gimnázium diákjai, dolgozói tudnának erről többet is mesélni. Mert immár tizennégy éve, sok-sok éhes ember áll érte sorban a büfénél.

Pucz Péter (Pécsi Újság.hu)

Az erdélyi családi recept legkevesebb évszázados, hiszen özvegy Blum Károlyné, Margit is nagymamájától leste el a kelt tészta titkait. Ami már nyersen is szépen mutat.

Amikor viszont kinyújtva elterül rajta a kakaómassza, meg a rálocsolt étolaj, már tisztán látható, itt nincsen szó holmi fukarkodásról. Máshol azért nem szokták ilyen bőkezűen szórni a tölteléket. A felcsavarás, meg a szeletelés után máris mehet az egész a sütőbe.

Az erdélyi Ditróból 1983-ban áttelepült asszony szerény becslések szerint eddig mintegy 140 ezer darabot adott ki a kezei közül. Ez a napi hatvannal és a tanítási napok szorzatával jött ki. De, ha a pogácsákat, más ízes bombákat is nagyvonalúan hozzácsapjuk, úgy már millió fölött jár. A rekordok könyvében lenne a helye, amennyiben létezne ilyen kategória.

– Meg kell adni a módját

– árulta el a titkot a kakaós csiga szakértője. – Akik a sütők mellett dolgoznak, korán kelnek. Nálam is fél négykor jön el az ébredés pillanata a munkanapokon. Egy órával később már mehet a „robot”, ha reggelire készen akarunk lenni a termékekkel. Legalább tízféle dolgot szoktunk kínálni, váltogatva azokat. De a kakaós mindent visz. Azt nem lehet kihagyni!

– Igen ám, de mivel megkóstolhattam, kijelenthetem, ez annyira kínálja magát, hogy szépen, diszkréten meg sem lehet eszegetni.

– Szalvéta nélkül óhatatlanul barnák lesznek a kezek és az ajkak. Nem árt a fogyasztás után tükörbe nézni és kissé megmosakodni. Ez a kis nehézség szinte felér egy dicsérettel is. Az állandó jó alapanyagok, a receptúra betartása lehet garancia a minőségre.

– Meg talán a nagyszerű műveleti sorrend is dob az ügyön.

– Szerencsére hatalmas tapasztalattal rendelkezem ebben. Eddig még mindig sikerült. Minden egyes adagot megkóstolok, még mielőtt bekerül az elektromos kemencébe. A tésztába só is kell, az kihozza a többi ízt is. Ám ennyi idő elteltével azért én már inkább csupán csipegetek, ami talán érthető magatartás.

– Ebből azért kettőt bevágni már emberes feladat.

– Nem jellemző a duplázás. Aki többet kér, az esetleg gondolhat a délutánra, vagy elviszi magával. Alkalmanként hazára is szokott jutni, mert mi a mérettel tényleg nem spórolgatunk. Itt éhes gyomor nem maradhat, azt bátran állíthatom.