2 órája
Szabadkőművesek és az egyház konfliktusáról tanúskodik a pécsi sajtó
Máig homályos a szabadkőművesség valódi célja és működése, mindenesetre jelenlétük Pécsen különösen hangsúlyosnak számított. Szimbólumaik a pécsi épületeken máig láthatóak, de az egykori pécsi sajtóban is tetten érhető a szabadkőművesek és az egyházi körök konfliktusa.
Számos cikk látott napvilágot, többek között a Dunántúli Napló hasábjain is, a pécsi Zsolnay család szabadkőműves kapcsolatairól. 2006 szeptemberében az is megjelent a lapban, miszerint Mattyasovszky-Zsolnay Miklós, illetve Gosztonyi Erzsébet is megerősítette, hogy a Zsolnay ősök valóban szabadkőművesek voltak.
Forrás: MW
A szabadkőművesség jelképei pécsi középületek homlokzatain ma is láthatóak, többek között például a János utca 14. számú épület, valamint a Perczel utcai Csukás-ház is magán hordja a klasszikus szimbólumot, a kőműves szögmérő szárai felé helyezett körzőt. De a Vasváry-ház homlokzatának iparos jelképei is hasonló áthallást sejtetnek.
Bár a szabadkőművesek pécsi vonatkozásai, azok tágabb összefüggéseinek elemzése a mai napig nem egészen kiforrott, s némileg homály fedi, a korabeli sajtót böngészve világosan kirajzolódik a szabadkőművesek és az egyházi körök konfliktusa.
Tengely Adrienn 2005-ös, Pécsi Szemlében megjelent tanulmánya szerint a 20. század elején Magyarországon és Pécsen egyre erősebben terjedt az ateista szellemiség, különösen a katolikus egyházat bélyegezték elavultnak és reakciósnak.
Kiemeli, Pécsen közismerten sok szabadkőműves élt. E mozgalom állt a legélesebb ellentétben az egyházzal, és a szociáldemokrácia is antiklerikális eszméket képviselt. Ezt a szociáldemokrata Munkás és a liberális Pécsi Napló lapok is tükrözték, olvasható a tanulmányban.
A szabadkőművesek jelentős számban képviseltették magukat Pécsen
Mi sem beszédesebb a pécsi sajtótörténetből, mint az a szembenállás, amely a Pécsi Napló és a főként keresztényszocialista olvasótábort célzó Pécsi Újlap tudósításaiból olvasható ki: a Perczel utca 12. szám alatti Irányi Dániel szabadkőműves páholy 1914-es megalakulásáról igen eltérő módon írt a két sajtóorgánum.
- A Pécsi Újlap ironizálva, gúnyosan mutatja be a pécsi szabadkőműves páholy megalakulását. Különösen titkolózásba burkolózó, elszigetelt mivoltukra tesz gúnyos megjegyzéseket, kiemelve, a „titokzatosság üres varázsa” és a „komédia derűs hatása” jellemezte a páholy megalakulását. Az írás a karikaturisztikus ábrázolás mellett élesen kritizálja a szabadkőművességet, s bár arról ír, „ártani csak saját maguknak fognak”, ugyanis „Pécs város közönségét hitében erősnek, gondolkodásában emelkedettnek” nevezi, a szöveg egészéből érződik az apologetikus hangvétel.
- Ezt az álláspontot erősítette a Pécsi Közlönyben 1894. novemberében megjelent rövid írás, mely a „pusztítást és rombolást” emeli ki, amit a „szabadkőműves kalapács a nemzet ősi intézményeiben, a hitben és a keresztény erkölcsökben végbevitt”.
- A Pécsi Napló ezzel szemben már túlzóan is elismerően ír a szabadkőművesekről. A tudósítás már szintén groteszk összhatásra hajaz, olyannyira idealizálja a szabadkőművességet, mint egyfajta haladó, humánus, és emberbarát mozgalmat, amely „a kultúra és felvilágosodás” híveként működik. Hősként állítja be a szabadkőműveseket, akik a történelem során „az előítéletekkel, tévhitekkel és babonával” harcoltak, és mindig az emberiség javára dolgoztak.
Bár a fenti példa a múltba vezet, szabadkőműves páholyokat a mai napi találhatunk, elég egy egyszerű internetes keresés hozzá. A kérdés relevanciát mutatja az is, hogy a katolikus egyház 2023-ban, Ferenc pápa jóváhagyásával megerősítette azt, hogy híveik számára tilos a szabadkőműves páholyokba való belépés.
