Így lesz pingpongparti a nyugdíjas álmokból

Tengeren túli nyugdíjasok, és régi álmukat élik most meg, sorra járják és játsszák Európa legszebb golfpályáit. Épp Lugano mellől érkeztek, de előtte kipróbálták az olasz extrákat is, Szicília, Nápoly, Róma, Milánó és a Lago Maggiore több pályáját. Jövőre pedig már megvan a folytatás: Franciaországban terveznek hasonló körutat. 

Meg kell mondanom, kicsit irigykedtem. De nem a fantasztikus helyszínek miatt, hanem a játék öröméért. Mert egy magyar nyugdíjasnak többnyire meg sem fordulhat hasonló gondolat a fejében, mifelénk ugyanis igen kiváltságosnak kellett ahhoz lenni, hogy valaki aktív munkaviszonya során egy golfpályán szocializálódjon. Hiszen hazánkban nincs másfél tucat játszóhely sem, s az is mind Budapest és a Balaton környékén. Holott nincs ennél jobb sport a hozzáértő időseknek, járni a gyönyörű természetet, miközben az ügyességünket is próbára tehetjük. Viszont hatvan felett már nem igazán érdemes a játékot megtanulni, mert az ízületek nehezen viselik a sajátos igénybevételt a több száz méteres ütéseknél. 

De akkor milyen sport ajánlott a magyar nyugdíjasnak? Mert ilyenkor a bakancslisták egyik legfontosabb tétele az örökké vágyott játékot megtanulni: teniszezni, lovagolni, vitorlázni. Nos a lovaglás rögtön kiesik, mert a kezdő lovas ebben a korban már nem túl rugalmas, ha mondjuk váratlanul földet érne a ló hátáról. A vitorlázás is sokkal inkább utasként képzelhető el nyugdíjasként, mint a vitorla rúdnál hajolgatva ügyeskedni. A tenisszel meg az a baj, hogy profi oktató mellett is kell egy év heti gyakorlással az élvezhető szintű játékhoz. Akkor meg az a kérdés, hogy van-e még valaki, aki ugyanolyan lassan, ugyanolyan keveset tud futni, mit mi. 
Szóval az álomsportokról nyugdíjasként végérvényesen lekéstünk. Egy pingpongasztal viszont bárhol, bármikor felállítható.