Alig észrevehető, de annál hangosabb állatról értekezik a DDNPI

Az év ezen szakában egyre inkább hallható, de mégis kevéssé látott rovarfajról, az óriás énekeskabócáról jelentetett meg kultúrtörténeti érdekességeket is felvonultató leírást Kováts László természetvédelmi őr és a pécsi központtal működő Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) hétfőn.

A DDNPI munkatársának ismertetése szerint az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) nagy termetű és zömök rovar, amelynek testhossza akár a 40 millimétert is elérheti. Bár mérete lenyűgöző, rendkívül nehezen észrevehető a fák lombjai között.

Mint írja, átlátszó szárnyainak erezete feltűnően narancssárgás-vöröses, ami különleges megjelenést kölcsönöz. A faj nevét a hímek hangadásra való képességéről kapta. A potroh első szelvényében található kitinlemez segítségével keltik éneküket, amely messzire elhallatszik, és a nőstényeket csábítja a párzásra.

A hímek – folytatta Kováts László - július és augusztus hónapokban énekelnek, általában a fák koronájának és lombozatának felső részén. A hívó dalok más hímeket is vonzanak, amelyek összegyűlve énekkart alkotnak.

A szakember kitért arra is, hogy ezek a lárvák kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak, amelyeket gazdanövényeikből szúró-szívó szájszervükön keresztül vonnak ki.

Az óriás énekeskabóca melegkedvelő, mediterrán jellegű élőhelyeket részesít előnyben, többnyire domb- és hegyvidéki erdőkben telepszik meg, de szőlőkben és kertekben is előfordul. Az emberek érdeklődését már régóta felkeltette ez a rovar. Énekük és nagy termetük miatt az ókorban is ismerték őket, sőt, a kabócák lárvái kedvelt csemegének számítottak az ókori Rómában – elevenítette fel.