Szinte minden országban létezik valamilyen kedvezmény a nyugdíjasoknak a vasúti jegyekre

A buszozás még menne, de órákat ülni fájó ízületekkel ugyancsak nem vonzó. Ellenben a vonatozás Nyugat-Európában! A kocsikat szintben érhetjük el a peronokról, az állomások nyugalmát biztonsági őrök védik, a fülkéknek hatalmas panorámaablakai vannak, s pár méterenként monitorok jeleznek mindent az útról. Másrészt a vonatozás tőlünk Nyugatra az egyik legolcsóbb, legszervezettebb közlekedési forma. S nem áll órákat a szerelvény, ha valami baj történik, Franciaországban például Orleans-ból utaztam Párizsba, amikor előttünk autót gázolt az előző vonat, és még a sínek is megsérültek. Tíz percen belül megszervezték egy közeli szárnyvonalra az átjutást buszokkal, onnan pedig rögtön indult egy vonat a fővárosba. 

S bár nincs a magyarhoz hasonló, gyakorlatilag 100 százalékos kedvezmény a 65-nél idősebbeknek, azért szinte minden országban létezik számukra valamiféle olcsóbb jegyvételi lehetőség. 

Ami általános: az Inter­Rail bérlet, mely a kontinens harminc országára kiváltható, és időtartama függvényében 200–600 euró az ára. Indulás előtt érdemes utánanézni a részleteknek, mert országonként más és más a tartalmuk. A jegykedvezményekhez pedig többnyire tagsági kártya kell, ám a kártya könnyen és olcsón kiváltható. 
A franciáknál például 60 euróba kerül a Senior Railcard nyugdíjaskártya, ami a TGV több járatára ad félárú kedvezményt, általánosan pedig 25 százalékot bármely vonatra. A németeknél a 60 felettieknek a BahnCard-50 megvétele ajánlott, s azért 50, mert az idősek fél áron kapják vele a jegyet. 

Az olaszok ezüst kártyát (Carta d’Argent) kínálnak a 60 év felettieknek, ami 30 euró, és egy évig érvényes 15 százalékos általános kedvezménnyel. Még jobb a helyzet Belgiumban, ahol a nyugdíjasoknak a vonatjegy csak 6 euró, ha hétköznap délelőtt 9 óra után utaznak.