Dr. Szabados Sándor: a szívsebész gyakran az utolsó menedék a betegnek

– Milyen szálak fűzik Bicsérdhez, melynek díszpolgára lett? 

– Nem számítottam a kitüntetésre, ugyanis nem itt születtem, de közel harminc éve élünk itt, a falu életébe ezer szállal bekapcsolódtam. Örömmel tevékenykedtem a közösség érdekében, kapcsolataim révén „lobbizva”, hozzájárulva a polgárőrség megalakulásához, a tó felszereléséhez, a művésztelep egyik képkiállításának létrejöttéhez, továbbá adományokat gyűjtöttem az óvoda számára, de előadást is tartottam a közösségben. Sokat köszönhetek Bicsérdnek, amelyet egy életképes, prosperáló, törekvő településnek tartok. 

– Hogyan éli meg a szívsebészettel járó óriási felelősséget? 

– Nehéz hivatás ez, ugyanakkor nagyon szép. Hitvallásunk az, hogy mindig a szakma normáit és szabályait kell követni, ezek szigorú betartása segít elkerülni a „baleseteket”. A szívsebész gyakran az utolsó menedéket, az utolsó lehetőséget jelenti egy betegnek, ez súlyos felelősséget helyez ránk. Azonban fel kell tudnunk dolgozni azt is, ha tragédia történik, ami nem könnyű. Egyik professzorom mondta: a nehézségek emlékét nem vihetjük magunkkal másnapra, mert holnap újból a műtőasztal mellé kell állnunk, s a beteg nem láthatja rajtunk, ha előző nap gondjaink voltak. 

– Mi segít ezzel a szellemi, lelki kihívással megbirkózni? 

– Családom, a feleségem, aki szintén hasonló körökben dolgozik, segít a nehézségek leküzdésében. A munkahelyi problémákat igyekszünk a munkahelyen hagyni, ugyanis a szükséges kikapcsolódás rendkívül fontos része a folyamatnak. Bicsérd ideális hely a barkácsoláshoz, ami segít eltávolodni, kikapcsolódni a mindennapi nehézségekből. Az is enyhítheti a feszültséget, hogy amikor probléma merül fel a munkámban, mindennek utána olvasok, hogy megértsem, mi történhetett. A baráti kapcsolatok is kulcsfontosságúak számomra a mentális jólét szempontjából, rendszeresen összejövünk, beszélgetünk barátaimmal, akik nem feltétlenül orvosok, illetve régi csoporttársaimmal, munkatársaimmal. 

– Fel tud idézni egy különösen emlékezetes esetet? 

– Egy fiatalember jut eszembe, akit Budapestről hoztak le mentőhelikopterrel, már altatásban, gyógyíthatatlan, nem operálható szívbetegséggel. Bár szívproblémája a tudomány akkori állása szerint megoldhatatlannak látszott, bonyolult szívműtéttel a kollégámmal mégis sikerült megoperálnunk. Azóta eltelt hat-hét év, egyetemet végzett, s minden évben a műtét napját ünnepli születésnapjaként, ilyenkor egy tortát hoz a csapatnak. Ez igazán lélekemelő.

Járjunk utána panaszainknak – javasolja az elismert szívsebész

Dr. Szabados Sándor szívsebész, a Szívgyógyászati Klinika emeritus professzora a gyógyítás mellett az oktatásban és a kutatásban is részt vesz, az elődök távozását követően hatvanöt éves koráig a klinika vezetői feladatait is ellátta. Az olvasóknak azt tanácsolja, bármilyen egészségügyi problémát éreznek, forduljanak minél előbb orvoshoz, elsősorban a háziorvosukhoz, aki tovább kell, hogy küldje őket szakrendelésekre, ha panaszuk ebben a körben nem orvosolható. – Jobb elébe menni a problémáknak, mint megvárni, hogy a sürgősségire kerüljön valaki. Az orvosi eskü kötelez minket, hogy segítsünk, ne féljünk, akár többször is felkeresni egy adott szakembert, ha azt érezzük, valami nincs rendben az egészségünkkel! – figyelmeztet a Batthyány-Strattmann és Pro Patiente díjas szívsebész.