Bókai Zoltán kart és mozdonyt is vezet, de az orgona sem áll tőle távol

A Pécsi Nemzeti Színház idei Balikó Tamás Nívódíjának tulajdonosa időnként még kántorként is játszik. A sokoldalú művésszel beszélgettünk.

Legutóbbi podcast adásunk alkalmával megkíséreltük a lehetetlent: Bókai Zoltánnal folytatott beszélgetésünkben próbáltunk kitérni a művész (és mozdonyvezető) életének, pályájának minden területére. 

Bókai Zoltán először a Robbanás előtt (Tick, tick... boom) musicalben dolgozott a Pécsi Nemzeti Színház produkciójában zenei vezetőként Balikó Tamás felkérésére, később pedig le is szerződött e minőségben a teátrumhoz. Emellett muzsikált a neves pécsi Zsűri zenekarban billentyűsként, de vezényelt a budapesti Papp László arénában is, Caramel koncertjét kísérve. 

A beszélgetés során hallhatunk Bókai Zoltántól az előadások zenei kivitelezésének kulisszatitkairól, a legemlékezetesebb produkciókról, illetve a művészi energiákban korántsem szűkölködő családjáról és feleségéről, Stubendek Katalinról is.

Mint megtudtuk, abszolút hallását és billentyűs tudását nem csak a színpadon és amögött kamatoztatja, hanem időnként még orgonán is, sőt, tinédzserként rendszeresen kántorkodott.

– Apai nagybátyám Bókai István, az egykori gyárvárosi plébános volt, aki nagy hatást gyakorolt rám és az utam alakulására. A kántorkodás, mint az életemben sok minden, jött elém, én pedig megragadtam a lehetőséget. Amikor a Művészeti Szakközépiskolában kezdtem tanulni, Dombóvárról Pécsre költöztem, s kérdés volt, kollégiumba, vagy albérletbe menjek. Nagybátyám azonban felajánlotta, ad szobát a plébánián, viszont meg is bízott egy feladattal: legyek én a kántor, és ez engem nagyon boldoggá tett. Sőt, már nyolcadikos koromban jártam vonattal a hétvégi misékre orgonálni. Bár akkor épp mutáltam, a lelkes, idősebb hívek mindig kisegítettek az éneklésben – mesélte Bókai Zoltán.

– Az is érdekes, hogy míg édesapám a győri bencés gimnáziumba szeretett volna küldeni, gondolta, ott majd biztosan megnevelnek. Végül a plébános nagybátyám beszélte le erről, mondván, nekem zentét kell tanulnom, jöjjek csak a Művészetibe, a többit majd ő elintézi. Így kerültem a pécsi zenei tagozatra – folytatta.

Bókai Zoltán a beszélgetés során arról is mesélt, milyen veteránautó birtokosa, illetve, hogy miért és miként elevenítette fel a szintén ifjúkorában elsajátított mozdonyvezetői tudását – amelyet azóta részmunkaidőben továbbra is gyakorol, és amely szintén családi hagyomány, hiszen édesapja is e szakmában dolgozott.

A teljes podcast adás hamarosan elérhető lesz a Bama.hu felületén.