A pécsiektől 20-szor többet kér a város

Néhány nappal ezelőtt szúrta ki lapunk a pécsi önkormányzat alig látogatott, egyik eldugott menüsora alatt, hogy Péterffy Attila „a forgalomképtelen törzs­vagyonba tartozó ingatlan vagyontárgy bérbe adásáról” cím mögé bújtatva egy személyben döntött az óriáskerékről. A pécsiek, közgyűlés vagy egy bizottság megkérdezése nélkül adta bérbe a Lánc utcai telket a Veszprém vármegyében található Csehbányára bejegyzett Horváth Lunapark Kft.-nek.

A dokumentumból kiderült, hogy 180 napra az 540 négyzetméteres területet nettó 540 ezer forintért adta oda a vállalkozásnak, ami azt jelenti, hogy naponta egy négyzetméterért 5,5 forintot kért el Péterffy a monstrumért. Ez abban az összevetésben igen szembetűnő, ha egy egyszerű pécsi halandó például a város nyugati részében szeretne közterületet használni azért, hogy ideiglenesen építőanyagot tároljon. Ekkor havonta megújítandó engedélyt kell kérnie a lakosnak, és négyzetméterenként naponta 120 forintot – konténer esetében 200 forintot – kell leszurkolnia a Biokom Nkft.-nél. Ez alsó hangon is legalább hússzor-negyvenszer több, mint amit a baloldalnak kedves kerekesek fizetnek be a pécsi kasszába. (Mindezt egyébként egyszerű állampolgárként tudtuk megkérdezni a céges ügyfélszolgálattól, mert a Biokom nem válaszol lapunk megkereséseire, ha olyan kedve van a vezérigazgatónak.)

Az is különös, hogy évekkel ezelőtt a Péterffy-barát sajtó azzal védte meg a már akkor is megosztó óriáskereket, hogy a cég havonta nettó 160 ezer forintot fizet: csakhogy mostanra már ezt az összeget Péterffy egy személyben szinte megfelezte, jelenleg 90 ezer forintot kér csak a cégtől havonta, holott az ingatlanárak, a bérlemények díjai az elmúlt években – köztudottan – nem feleződtek meg. Ennek kapcsán pedig felmerül a kérdés, hogy volt-e egyáltalán bármilyen ingatlanbecslés vagy piackutatás az ügyben, vagy csak bemondásra állapodtak meg szűk körben.

Szintén különös a dologban, hogy a – munkáját leginkább gyerekes sértegetésben kiélő – városházi cenzúraosztály az utolsó pillanatig igyekezett hallgatni a kerék érkezéséről. Majd kézi vezérléssel a MSZP-s pártközpontból irányított helyi sajtójukban azt az érvrendszert próbálták meg használni a lakossági kritikák elfojtására – a pécsiek elhallgattatására –, mintha a „látványosság” valamilyen turisztikai vonzerőt képviselve a közösség érdekeit szolgálná. Csakhogy ez esetben felmerül, hogy mi az oka annak, hogy sem bizottság – például a kulturális –, sem közgyűlés nem tárgyalhatott a kérdésről, amivel a választott képviselőkkel együtt a nyilvánosságot is kizárta Péterffy a döntéshozatalból.

A 2024-es esztendőben ismét az MSZP színeiben induló Péterffy egy személyes döntésében a kulcs a „forgalomképtelen” jelző használata a bérbe adott Lánc utcai ingatlan esetében, a polgármester erre hivatkozva dönthetett egyedül az SZMSZ szerint, így ugyanis nem kellett senkit sem tájékoztatnia erről. A kérdés azonban az is, hogy jogilag ugyan „forgalomképtelenre” hivatkozhat is a városvezető, ám éppen az őt jövőre is indító szocialista városvezetés elődei adták el azt a szomszédos telket is, amire most is rálóg az óriáskerék. Akkor az sem zavarta különösebben az MSZP-seket, hogy az ottani az ottani holokauszt-emlékművet is pénzzé tették.

A kerék történetéhez tartozik, hogy lapunk megszerezte azt az előterjesztést, amely 2018-ban a siófoki önkormányzatnak készült arról, amikor liciteljárást hirdettek meg az ottani attrakció üzemeltetésére. Annak idején hat évre szólóan május közepétől szeptember közepéig kértek el nettó 6,2 milliót ugyanettől a cégtől, ez négy hónapra lebontva több mint 1,5 milliós havi díjat jelent. Nyilván turistaszezonról és a Balatonról van szó, de a pécsi árhoz képest a különbség így is szignifikáns, több mint tizenötszörös, arról nem is szólva, hogy öt évvel ezelőtt fizettek ilyen sokat.