A képek líráját ragadta meg a fotóművész

A galériában kiállított sorozatok lényege tulajdonképpen ugyanaz: a szakralitás. Kovács Melinda lapunknak elmondta, közel tizenöt éve fedezte fel a képi megfogalmazás szakrális aspektusaiban rejlő erőt, s ezt kívánta a Pécsen látható munkáiban is hangsúlyozni. A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg. 

A Béke-szinonimák című sorozat a béke és a háború ellentétéből kiindulva az első világháború emlékeire utal vissza, a katonagalamb erőteljes motívumát megjelenítve – ekkoriban ugyanis ténylegesen, a postagalambok mintájára fényképek készítésére is használták e madarakat, vékony hevederrel erősítve rájuk apró kamerát. Ehhez kapcsolódnak továbbá a galamb egyéb szimbolikus jelentéstartalmai: a béke, illetve a Szentlélek. 

A Létige-sorozatban ovális képmezőket használva, lírai hatású tájképek során ragad meg három különböző formát. A háromszögben, a körben és a kerek alakzatban ugyanis a Szentháromság, az isteni végtelenség és a mózesi kőtábla motívumára ismerhetünk. 

A Kegyelem című sorozat különlegessége, hogy az első áldozási ruha ihlette, amely a művész gyermekkorához köthető – az alkotás a közelmúltban a tihanyi bencés apátságban is látható volt. 

Különleges látvánnyal szolgál az Igaz történetek-sorozat, amely Kína múltjának és jelenének kontrasztját dolgozza fel. A művésznőt korábban a Gyöngyösi Ferences Könyvtár kérte fel olyan képek retusálására, amelyek az 1950-es években készültek, és ferences nővérek és szerzetesek tevékenységét örökítették meg Kínában, akik itt végeztek missziót, tanítottak, gyógyítottak, iskolát vezettek és az életet dokumentálták fényképek segítségével. 

– Amikor később, egy kínai–magyar fotóalbumhoz készítettünk fotókat, ezek a képek jártak a fejemben. A látottak azonban egy nagyon más, kapitalista, modern világ érzetét keltették. Ekkor született meg bennem az ötlet, hogy a múlt és a jelen képeit összemosva, kombinálva készítsek egy új sorozatot – mesélte Kovács Melinda. 

A fotográfus, akitől a képzőművészet egyéb ágai sem állnak távol, elmondta, először mindig a lelki szemei előtt jelenik meg egy kép, amelyet szeretne megörökíteni. Ehhez gyakran saját kezűleg készít maketteket gipszből, papírból, ahogyan tette ezt a kiállításon is bemutatott, hegyeket ábrázoló sorozat esetében. 

– Sosem annak megragadására törekedtem, ami konkrétan a valóságban látható, hanem lírai, festői hangvételben törekedtem megalkotni a képeimet – mondta Kovács Melinda, aki így több művészeti ág határán dolgozva készíti munkáit, amelyeket most a pécsiek is megtekinthetnek.