Mindenki ugyanúgy odatette magát mint a nagy Fishingen (videó, galéria)

Az első Fishing on Orfű élmény meghatározó, és általában a végeredménye az, hogy a résztvevők onnantól kezdve minden egyes Fishingen ott akarnak lenni, a miniken is. Ezeknek a kisebb eseményeknek a lényege, hogy sokkal kevesebb főben maximalizálják a közönség számát. És ennek is meg van a maga varázsa, ugyanúgy, ahogy a hatalmas tömegnek. A MiniFishing még a barátságosabbnál és barátságosabb. 

Az első napon már bebizonyosodott, hogy mindegy, hogy kevesebb embert fogad be a fesztivál, de ugyanúgy odateszi magát, amikor arról van szó, hogy hangosan kell énekelni. A közönség és a zenekarok is alaposan megtolták a hangulatot, a Bohemian Betyars pedig itt is maximális erőre vette a dorbézolás mérőt. 

A második napon volt egy kis aggodalom bennünk, amikor elindultunk Pécsről, mert úgy leszakadt az ég, hogy félő volt, sosem akar elállni. De egy esőkabát minden problémánkat megoldotta, és az is, hogy Orfűre leérve hét ágra sütött a nap, és egészen estig nem is kellett aggódnunk a vihar miatt.  

Leszállva a buszról, furcsa volt az a csend és az a nyugalom, ami fogadott minket. A Fishing on Orfűhöz szokva nem erre számítottam, de jól esett a csend. Sorban állás nélkül, secperc alatt bejutottunk a fesztivál területére, hogy aztán ismét bevessük magunkat a koncertek világába. A Felső Tízezer éppen teljes napsütésben fürdött, és melegük volt, de nyomták, ahogy elvárható tőlük.  

A Happy Fisherman Campen nem csak a nagy neveken volt a hangsúly, hanem a feltörekvő reménységeken is. Többen megmutatták magukat a másik két színpadon, de amin mindenképp ott akartam lenni az a Verőköltő zenekar koncertje. Pécsen találkoztam először az együttessel, de annyira megtetszett a zenei hangzásuk, a dalaik szövege, hogy egyértelmű volt a részvételem a fellépésükön. És ők azok, akik szeptember 8-án a Káptalan Kertben fellépnek a 30y előtt. De rajtuk kívül még sok új fellépő is akadt a horgokon.

Jó ötlet volt a szervezőktől az Orfű összehoz! című program, amelynek keretében sohasem hallott duók adtak koncertet a Panoráma színpadon. A második napon Kiss Flóra és Egyedi Péter lépett fel, akiknek az egyik legjobb zenei élményt köszönhetem a fesztiválon, hiszen egy évek óta nem hallott dallal zárták műsorukat, méghozzá a Tiltott szerelemmel. Olyan fülbemászó ennek a zenének a dallama, hogy csak ezek a sorok járnak azóta is az eszemben: Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem, /Csak kínoz engem. /Hát szólj, hogy kell, vagy nem, ez a titkos szerelem, /Most döntsd el, mi legyen! 

És a harmadik nap, miután kapott egy kis éjszakai esőt, ugyanúgy folytatódott, ahogy elvárható. A zenekarok és a közönség is méltón zárták a fesztivált, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt fantasztikus kapása mindhárom nap, és új halakkal tért haza.