Jandó László a szívekben él tovább, mosolyát nem felejtik el a pécsiek

Jandó László mindenkit ismert, mindenkihez volt néhány kedves szava. Tavaly áprilistól már nem mosolyog reggelente, nem köszönti az embereket, nem ad útbaigazítást a turistáknak. Nem kérdezi meg hogy vagyunk, nem tájékoztatja az autósokat, hogy rossz helyen parkolnak. Jandó László volt az, aki a férfikosarasokról naprakész információkkal rendelkezett, és a városháza munkájába is belelátott. Nem volt olyan pécsi közgyűlés, amelyen ne vett volna részt.

Halála után virágokat, mécseseket helyeztek el arra az ablakpárkányra a Ferencesek utcájában, ahol nap mint nap ült, mosolygott és a virágokat árulta. Halála után Péterffy Attila Pécs polgármestere közölte: „Jandó László azok közé tartozik, akik már életükben beleírták magukat Pécs történelmébe. Azon az ikonikus helyen mindig őrizni fogják emlékét a járdára festett lábnyomai”.

Jandó László 1963-ban született Pécsett. Gépésznek tanult, sokáig a BÉV-nél dolgozott. Miután a vállalat tönkrement, őstermelő lett, édesanyjával a vásárban és a Búza téren, majd a Ferencesek utca sarkán virágárusként dolgozott.

Korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy reggel a kertben kezd, aztán úgy tizenegy tájban hazamegy, összekészíti a csokrokat, és kettő után a Ferencesek utcájában árul. Elmondta, hogy újhegyi házában esténként főleg olvasott, könyveket és újságokat, tévét sosem nézett.