2023.07.14. 07:00
Ismerjük meg közelebbről a Király utcai versoszlopokat!
Pécs 2010-ben volt Európa Kulturális Fővárosa, az ehhez kapcsolódó újdonságok között jelent meg a Király utca végén, az egykori budai kapunál a négy versoszlop, amelyek oldalain Pécsről szóló versek, illetve pécsi kötődésű költők sorai jelennek meg.
A hétköznapokban talán átsietünk közöttük, most azonban segítünk megállni egy pillanatra és közelebbről megismerni az itt felsorakoztatott alkotókat és gondolatokat, kezdve Pákolitz Istvánnal.
„A Zsolnay-kút négy ökörszája békét csurgat a kánikulába” – állnak Pákolitz István szavai a négy oszlop egyikén. Pontosabban kisebb módosításon átestek e sorok, az általunk talált források alapján úgy tűnik, a költő Nyugtalan című, keretes szerkezetű versének első és utolsó mondatát egyesítették az oszlopra vésve.
Mindenesetre a Zsolnay-kút motívuma köré felfűzött írása, mely a város főterének nyári hőségben olvadozó pillanatai által ihlette impressziókat önti szavakba, ikonikussá vált, a sorokat pécsiek körében máig idézik.
Pákolitz István költő, író, verseskötetek, prózai művek szerzője, műfordító, 1919-ben született Pakson, évtizedekig élt és dolgozott Pécsen, egészen 1996-os haláláig. A Magyar Írószövetség Dél-dunántúli Csoportjának elnöke, a Jelenkor szerkesztője volt, munkásságát számos szakmai elismeréssel tüntették ki: József Attila-díjjal, Baranya megye Janus Pannonius Díjával, Aranytollal, a Martyn Ferenc Alapítvány művészeti nagydíjával. Paks és Pécs is díszpolgárává választotta.
A Dunántúli Napló 1959. április 14-i számában Hamar Imre író, újságíró a költő szerzői estjéről számolt be, elemezve Pákolitz István művészetét: „költészete, mint ahogyan maga is megfogalmazta: Örök emberi dolgok körül kering”. Költészetének uralkodó motívumai a dunántúli tájak szépsége, a meghitt, bensőséges családi élet boldogsága. Nem hiszem, hogy pillanatnyilag van olyan költő hazánkban, aki még olyan szeretettel és megértéssel ír a nőről, feleségről, mint Pákolitz István.
Költészete mélyről árad, ezért tud tiszta ritmusú melódiává magasztosulni. Verseinek témái az egyszerű emberek életében gyökerezik, ahonnan maga is vétetett. Gazdag formakultúrával rendelkezik. Költészete mély, mint a hegyi tengerszem, bősodrú és sokszínű, mint a virágpettyes rétek. Különös báj van verseiben, a rím és ritmus olyan titkos varázsa, amilyent keveset találunk mai irodalmunkban” – fogalmazott Hamar Imre.
Az egykori budai kapunál álló oszlopon idézett Pákolitz-verset teljes hosszában alább olvashatják.
Pákolitz István: Nyugtalan
A Zsolnay-kút négy ökörszája
vizet csurgat a kánikulába
Az ökörfej csak stilizált módi
de a hőség korszerű-valódi
A tűsarok enerváltan-gyenge
stigmát nyom a lekvár-bitumenbe
Az olvadó lovas-bronzszobornál
szédeleg a napszúrásos polgár
Türkiz-vizen csöpp vitorla képe
fájdalomként vibrál a hőségben
Zakó nélkül is épp elég volna
kibírni a láva-ömlő lomha
ájulást
e robbanni-kész katlan-
fortyogású tüzes zuhatagban
Piros csóvák hullnak a harangból
a galambraj kóvályogva landol
– Bombázó raj is lehetne éppen –
s máris szívem közepébe fröccsen
ember madár szobor ház a dzsámi
faldarabként hullanak országnyi
nagyvárosok
roppant láva-tóba.
tántorog Ázsia Európa
A galambszárny-mozdulat is arra
jó csupán hogy nyugtom fölkavarja
s minden ami másképp is lehetne
iszonyatot vetít a szemembe
míg a Zsolnay-kút ökörszája
békét csurgat a kánikulába