Hatévesen ment el Pötyike, megsiratták

Néhány fészek ugyan még üres, de az útszéli baranyai mezőkön már féllábbal álldogálnak a gólyák. Ahogy távolodunk a királyegyházai robusztus cementgyár épületétől, sorra érkeznek az aprócska ormánsági falvak: Sumony, ahol éppen a közterületeket csinosítják, majd Okorág, ahol a kicsi forgalom miatt a főúton is komótosabban hajtanak az idősek. Még Kákics egyik utcáját is érintjük, a vasútvonalat pedig kétszer is átszeljük, s a megállókban letámasztott kerékpárokból látszik: használják errefelé a vasutat. Innen aztán az út kicsit már szűkebb a 72 lelkes Marócsáig, így amikor a menetrendszerinti busz érkezik szemből, lehúzódunk, így elférünk, integetünk. A faluban éppen a szódást várják; egy háznál a bárányok, birkák üdvözlik is a begördülő kisteherautót.

Kokárdás cserkészek

A Kossuth utcában Pötyike már ott vár, mellette az új szerzemény, aminek még nincs neve, de aligha kell erre sokat várni. Nem messze a magyarok lakta Hargita megyei rendszámot viselő kis autó, amiből két cserkész száll ki egy héttel a nemzeti ünnepünk után is kokárdával a mellén. Pötyikéért jöttek. Az eddig 6 évet a faluban szolgáló falubusz ugyanis a Magyar Falu Program keretében a Romániai Magyar Cserkészszövetséghez kerül, mert a kormányzati program így is segít a trianoni határokon kívül rekedt nemzettársainkon.
Berta Jenőné polgármester asszony már 21 esztendeje vezeti Marócsát. Az idős hölgy tehát már vezetőként is sokat átélt, mégis a könnyekig meghatódott a csütörtöki ünnepélyes átadón, amikor a szívüknek kedves kisbuszt, Pötyikét elengedték, hiszen rengeteget segített számukra abban, hogy eljussanak orvoshoz, a családok be tudjanak vásárolni, az ügyes-bajos dolgaikat intézzék. 

Még ugyanennyit

Az eseményen Nagy Csaba, a térség parlamenti képviselője elmondta, hogy 2018-ban az ő választókerületében jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Falu Program elindítását, ami kizárólag hazai forrásokból működik, s ennek keretében már három pályázatot is nyert a település.

– Ezeket a használt buszokat még legalább annyi ideig lehet használni, mint amennyit eddig futottak. A pályázatnak volt egy olyan pontja, hogy a a korábbi buszukat is felajánlhatják a települések határon túli, fiatalokkal, közösségekkel foglalkozó magyar szervezeteknek. A marócsai kisbusz is jó helyre kerül, reméljük, hogy a hátáron túli magyarokat is közelebb hozza hozzánk – mondta a képviselő.

Találkozzanak a nyelvvel!

A Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Bálint Lajos Lóránt elmondta, hogy Románia legnagyobb ifjúságnevelő mozgalma az övék, 56 aktív csapatuk van, és több mint 2600 fiatallal foglalkoznak. Nemcsak Erdély, hanem egész Románia területén az a céljuk, hogy minden gyermek találkozzon a cserkészettel, a magyar nyelvvel. A kisbusz nagy segítségükre lesz.

– Jó gazdái leszünk, biztos, hogy nem egy helyben fog megrozsdálni – ígérte meg a cserkészszövetség elnöke.
Nagy Attila, a kistérségi központ, Sellye polgármestere egy személyes történetet mondott el a testvértelepülésükről, az erdélyi Nyárádselyéről, akikkel kölcsönösen meg szokták egymást ajándékozni. Egyszer az egyik sellyei vállalkozó által készített települési üdvözlőtáblát vittek, amelynek nagyon örültek Nyárádselyén. Megkérdezték akkor az erdélyi barátaiktól, hogy mit vigyenek legközelebb, amire érkezett is a válasz: „már csak a határkövet”.

Jó szívvel adják

Egy házaspár messziről, szerény portájuk elől figyelte az alig néhány percig tartó ünnepélyes átadást, az idős asszonyt és férfit a házuk előtt szólítjuk meg, érdeklődve tőlük, hogy mit szólnak, hogy Pötyike Erdélybe kerül. Kedvesek, mosolyognak, lényegre törően azt mondják, ők még sosem jártak Erdélyben, de nyilván nekik is szükségük van a buszra, legyen nekik is egy jó autójuk.

A polgármesterasszony aztán a megjelenteket meghívja még egy reggelire, és még a távozóban lévő újságírókat is próbálja visszahívni, mondván ők mindenkire számítottak. Az erdélyi magyarok a kiadós vendéglátás után indulnak haza, s talán a nemrégiben a hosszú vándorlásuk után a vidékünkre visszatért gólyák most éppen nekik kívánnak jó utat az ormánsági mezőkről.