Számtalan híresség megfordult az elmúlt száz évben a hotelben

Kanada Quebec tartományából érkezett fiataloktól volt hangos a Palatinus étterme, amikor Danka András szállodaigazgatóval lapozgattuk a neves hotel vendégkönyvét. A vaskos zöld bőrborítású kötetben Plácido Domingo, Jiri Menzel és José Carreras, valamint a Habsburg-dinasztia tagjainak a méltató szavai mellett számtalan nagykövet, cégvezető, de még az egykori amerikai elnök, Eisenhower unokájának bejegyzése is megtalálható. Említeni sem kell, hogy száma sincs annak a rengeteg hazai hírességnek, akik rendszeresen szállnak meg a százéves falak között. De ne ugorjunk ennyire előre, mivel a pécsi társasági élet közkedvelt helyszínének története 1915-től íródik. 

A Hamerli-család nevéhez fűződik nemcsak a világhírű Pécsi Kesztyű, hanem a Pannónia Nagyszálló alapítása is. Hamerly János az 1870-es években vásárolta meg a mai Király utca 5. szám alatti telken álló épületet, amelynek helyén – a kitörő első világháború ellenére – Hamerli Imre, a legidősebb fiú impozáns, korszerű szálloda és vigadó építését kezdte meg, amelynek terveit Pilch Andor készítette el.

A háromemeletes, a késő eklektika jegyeit szecessziós elemekkel elegyítő, elegáns hetvenszobás szálloda 1915-re készült el. A kor minden igényét kielégítette, színvonalas kávéház és étterem is helyet kapott benne, felső szintjével a Nádor Szálloda épületéhez is kapcsolódott. 

Bár Hamerli Imre nagy fantáziát látott a szállodában, s kezdetben maga irányította, az 1910–20-as gazdasági válság következtében egyre több nehézséggel kellett szembenéznie. Így előbb bérbe adta, majd 1924-ben a Dunántúli Bank Rt. tulajdonába került. A Hamerli-család emlékét a szálloda falán emléktábla őrzi. 

A Pannónia Grand Hotel több mint hatvan évig üzemelt. Nagyterme Pécs legelőkelőbb báljainak adott otthont, és a pécsi kulturális élet egyik központjaként működött. Színielőadásokat és koncerteket tartottak a gyönyörű falak között. A pécsiek jól tudják, hogy Bartók Béla is itt adta emlékezetes hangversenyét 1923. október 30-án. A patinás szálloda épületének felújítása 1976-ban kezdődött, a renoválás és átalakítás nem kevesebb, mint tizenhárom évig tartott. Az 1988-as átadás óta az épület ismét eredeti funkciójának megfelelően működik. Jelenlegi formájában a századeleji hangulat és a modern, kifinomult ízlés jól megférnek egymás mellett. Új nevét ugyancsak ebben az évben kapta egy nyilvánosan kiírt pályázaton – elevenítette fel Danka András. 

A lélegzetelállító bálterem Bartók Béla nevét viseli. A történelmi atmoszférát sugárzó, szecessziós ornamentikájú, háromszáz főt befogadó díszterem a mai napig méltó ünnepi helyszíne a régió és a város legnevesebb eseményeinek, nemzetközi fogadásoknak.

A szálloda nyitása óta rendezett, méltán híres bálok egyik előfeltétele a megfelelően táncolni tudó közönség volt. Ennek megfelelően már a Pannóniában működött tánciskola is. A hagyomány még bőven tartott a hatvanas-hetvenes években is. Megfordult itt az összes számottevő pécsi zenekar, de abban az időben azonban egyéb produkciók is borzolták a kedélyeket. Akkoriban Magyarországon először itt tartották az első sztriptízműsorokat – meséli Danka András, megjegyezve, hogy a táncoslányok igen népszerűek voltak, nemcsak a vendégek, de a személyzet körében is. Ez volt az a pillanat, amikor feltűnt asztalunknál Ragoncsa Ferenc, a pécsi vendéglátás legendás alakja, a Palatinus Étterem vezetője. Ő személyes emlékeit is megosztotta a sikamlós műsorral kapcsolatban: – Abban az időben gyakornokként dolgoztam a Nádorban, onnan szöktünk át esténként, éjszakánként, hogy megnézzük a tízkor kezdő lányokat. Ifjúként igen nagy élmény volt – mesélte sokat sejtető mosollyal. 

A szálloda 1988-as felújítása után pedig újra közkedvelt báli helyszínné vált a Palatinus. Akkoriban egy farsangi szezonban tizenöt nagy létszámú, jó hangulatú eseménynek adott otthont a szálló – emlékezett vissza Ragoncsa Ferenc. A legnívósabb esemény a jogászbál volt, de szinte minden szakma képviselőinek tartottak zenés összejöveteleket a Palatinusban. Ugyancsak nagyon kedvelték a pécsiek a Gösser Söröző és Bowling Bár éjszakába nyúló mulatságait.

Ezek a bálok jobbára a helyi közélet szereplőit mozgatták meg, de természetesen a fő profilt egy hotel esetében mégiscsak a szállóvendégek jelentették, akik közül sokan nemcsak az országot, de a világot is meghódították a maguk műfajában. 

Egyikük John Cleese, a Monty Python oszlopos tagja volt, aki álnéven foglalt szobát, de már saját nevén jelentkezett be, és érkezését követően futótűzként terjedt jövetelének híre. A világhírű komikus még a kilencvenes években a délszláv háború miatt a térségben állomásozó NATO-katonák szórakoztatására adott műsort. 

Mindezzel azonban nem merül ki a világsztárok sora. Itt szállt meg Al Di Meola, a jelenlegi spanyol király még Fülöp hercegként volt a Palatinus vendége Letícia királynéval. Tiszteletükre sárga-vörös spanyol nemzeti színekbe öltöztették a Király utcai szállodát. Letícia – elevenítette fel Babos Tímea, a szálloda értékesítése vezetője – tudtán kívül „futtatta meg” a személyzetet, mert éppen olyan gyógy­teát kért, amelyet nem tartott a Palatinus, és gyorsan kellett intézkedni.

Szinte minden régi épület múltjában felsejlik valami kísérteties. Jóllehet klasszikus kísértethistóriáról nem hallott a szálloda vezetősége, Ragoncsa Ferenc egy kincskereső történetet dobott be helyette: – Az a hír járta, hogy a Bartók-terem galériájába arany és ezüst ékszereket, evőeszközöket falaztak be, amelyeket az orosz katonák elől rejtettek el. Ezeket Ragoncsa szerint egyelőre még senki sem találta meg, ahogy halott német katona sem került elő a hotelből. 

Amikor az egyéb rendkívüli eseményekről érdeklődtünk, Babos Tímea eszébe jutott érdekesség, ami a 1999-es szilveszter előtt Y2K-néven ismertté vált informatikai hisztériával volt kapcsolatos. Akkoriban ugyanis egyesek attól tartottak, hogy az évezredváltás összezavarhatja a számítógépek működését, sokan teljes áramkimaradástól is féltek. 

Bár a szakemberek azt mondták, minden rendben lesz, a Palatinus mégis felkészült minden eshetőségre. Zseblámpákat osztottak ki a vendégek között, akiket arra is megkértek, hogy engedjék tele vízzel a kádakat. A recepciónak pedig külön forgatókönyve volt arra, hogy mit kell tenni, „ha vége a világnak” –fejezte be kolléganője mondatát Danka András. 

Gyakori vendég volt a Palatinusban Jordán Tamás színművész és kutyája, Balázs Klári és Korda György, valamint Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester. Rajtuk kívül visszatérő vendég volt a szállodában Törőcsik Mária, Sasvári Sándor, Nagy Ervin, Cserhalmi György, Stohl András, Bodrogi Gyula, Für Anikó, Eszenyi Enikő, Fábry Sándor, Varnus Xavér, és Csákányi Eszter is. Megfordult itt még Ákos, Huszti Péter, Udvaros Dorottya, Presser Gábor, Bálint Antónia, Tokody Ilona és Kulka János is.