A bor összeköt - de ez csak az egyik jó tulajdonsága

Nagy Alföldünk egyik szülötteként a bor világa sokáig távol állt tőlem. Életem egyenletének egyik ismeretlen tényezője volt addig, ameddig a sors szele nem fújt Szekszárdra, majd végül Pécsre. Elsőként nem borkedvelőként vetettem bele magam a borkóstolók izgalmaiba, hanem idegenként. Nem mondom, hogy profi lettem, de szépen lassan járt ösvénnyé vált az idegen terep. Azt pedig, hogy mennyi program kapcsolódik a szőlő univerzumához, elképzelni sem tudtam. Baranya vármegyében egymást érik a jobbnál-jobb boros programok, így az unatkozásnak helye sincs itt.  

Január 22-én a borászok és szőlészek Szent Vince napját ünneplik, aki egyike a bor és szőlő védőszentjeinek. Elképzelhető, hogy a szent neve is közre játszott abban, hogy betöltse ezt a szerepet, hiszen hasonlósága tagadhatatlan a latin bor, borozás szóhoz, a vinum-hoz.  

A szőlőtermesztés sok mindentől függ. Talán az egyik legkiszámíthatatlanabb tényező az időjárás. Ennek szélsőségességét az utóbbi napokban, hetekben nem egyszer meg is tapasztalhattuk. És mit tesz az ember, ha valamire nincs ráhatása? Imádkozik, és kéri a Jó Isten segítségét. A vármegyében ezen a hétvégén nem egy helyen fognak az Úrhoz fordulni, hogy áldást kérjenek a szőlőre. De, ha híhetünk Vincének, akkor az idei jó év lesz, és bőséges szőlőtermést hoz, hogy az év végén jó borral tudjunk koccantani.  

Az emberiség talán már nem tud meglenni bor nélkül, és nem csak azért, mert fogyasztása régre nyúlik vissza, hanem azért, mert a bor közösséget teremt. Összeköt.