Időzített bombaként ketyeg az öreg épület a Tettye utca sarkán

Ezért aztán a felelősség, meg az anyagi teher is megoszlik. A veszély viszont nem a városi tulajdon felől támad - írja a Pécsi Újság.hu.

A házrészt a ma 68 éves nyugdíjas, Szeifert János 2012 decemberében vásárolta meg. A korábbiakban állítólag csendőrök lovaslaktanyájaként szolgáltak a falak, szóval nem mai az építmény, de a vásárlás időpontjában komoly gondok még nem látszottak.
Az önkormányzati tulajdonból a város vezetői esztendőkkel korábban kiköltöztetették a lakókat. A falak, ajtók egy részét befalazták, azt hitték, ezzel az állagmegőrzés feladatát is letudták. A tetőszerkezet tartógerendái azonban az évek során végképp elkorhadtak, az egész gerinc megbicsaklott. Megkezdődött az állandó beázás, ami meggyorsította a romlási folyamatot. Amikor a helyzet már szinte végképp ellehetetlenült, akkor jött a gyorsított eljárás, a fóliázás. Amit a műemléki felügyeleti szerv csupán nagyon átmeneti megoldásként fogadott el.

- Az egész épületegyüttes 68%-ban az önkormányzaté, 32-ben pedig magántulajdon - árulta el a szomorú lakó, Szeifert János. 

- Próbáltak tenni valamit a saját biztonságuk érdekében?

- Azt hiszem, minden lehetséges fórumot megjártunk, de eredmény semmi. Közös költségviseléssel lehetne újjáépíteni a tetőzetet. De arra a városnak - nemhivatalos kijelentés szerint - egy felesleges fillérje sincsen. Még az árajánlat kéréséig sem jutottunk el, de a becsült összeg 100 millió forint feletti. Igaz, jelenleg senki sem tudja bizonyosan, hogy az új ácsolatot, meg a cserepeket miként bírnák el a falak.

- Eladással nem oldódna meg a nehéz helyzet?

- Az önkormányzatnak azt ajánlottuk, vegye meg tőlünk az ingatlant, vagy adjon helyette hasonló értékűt. Erre azt felelték, egyrészt nincsen nekik olyan házuk, másrészt, ami akad, azt meg úgysem fogadnám el. Tehát olyat feltételeznek, hogy én visszautasítanék valamit, amit amúgy nem láttam, meg sem mutatták. Ha meghirdetném, bárki azonnal észlelné, itt valami nincs a helyén. Hiszen a folyosón is áll pár gerenda, deszkákkal összeszegezve, kilóg a nádpadló. Nincs olyan balek, aki ezért normális összeget lenne hajlandó fizetni.

- A polgármesterhez nem fordultak?

- Jártunk egy meghallgatáson, de reménytelennek tűnt. Olyan személy kísérte el a politikust a megbeszélésre, akivel korábban egyeztettünk. Azt felelte az illetékes foghegyről, hogy léteznek rosszabb állapotok is. Ezzel mondjuk nem sikerült különösebben megvigasztalnia.

- Közeleg az esős ősz, a csapadékos tél. Mire számítanak?

- Semmi jóra, csupa rosszra. Az örökségvédelmi hivatal legfeljebb hat hónapot adott a megoldásra, de ebből kettő már letelt. Az állag egyre rohamosabban romlik. Az aládúcolás sem megoldás.

A ház falain tábla figyelmeztet az omlásveszélyre. Ez dicséretes óvatosság, ám a földszinten, a sarkon működik egy élelmiszerbolt. Oda csak akkor lehet belépni, ha valaki számot vet a lehetőségeivel. Emellett vagyonvédelmi, illetve életvédelmi felelősség is felmerül. A hulló darabok miatt a ház egy időzített bomba. Kérdés, ha kár keletkezne, milyen módon osztoznának meg a felek a felelősségen? Az anyagi része csak-csak kibogozható lenne, de a feltételezett személyi sérülések már komolyabb aggályokkal is járhatnának.