Felfuttatta, korszerűsítette a színházat, továbbadja a stafétabotot Mikuli János

– Mikor és miként került kapcsolatba a színházzal? 
– Sárbogárdon lettem középiskolásként diákszínjátszó úgy fél évszázaddal ezelőtt. Ez a csapat országos hírű volt. Leszkovszki Albin vezetésével fesztiválokon, Ki mit tudokon értünk el sikereket. 

– Hogy lett ebből Pécs? 
– Családi tanári tradíciók nyomán. Édesapám itt végzett matematika-fizika szakon, nővérem magyar-ének szakon. Én népművelés-matematikára jelentkeztem, felvettek, elvittek katonának, s közben lefújták a szakot, végül magyar-történelem tanár lettem. 

– A színházasdi hogy folytatódott? 
– A pécsi Nyitott Színpaddal kezdtem, és ott lettem vezető színész. Aztán a Kisszínházban már rendezhettem is. 1992-ben pedig igazgatóként irányítottam az Anna utcában működő teátrumot, majd 1996-ban Tóth András Ernővel megalapítottuk a Janus Egyetemi Színházat. 

– A JESZ igen kacifántos utat járt be a városban a játszóhelyeit illetően. Adjon egy kis útmutatót ebben a labirintusban! 
– Így igaz, sok helyen megfordultunk. Bérleményben kezdtünk, aztán dolgoztunk pincében majd a kőszínház próbatermében és a Szántó Kovács utcában. Végül 2011-ben megkaptuk a professzionális fény- és hangtechnikával felszerelt modern, 80–90 fős színháztermünket a Zsolnay Negyedben, melyhez próbaterem is tartozott. Napjainkban ez az egyik legkorszerűbb alternatív színház az egész országban. A fontos azonban az volt, hogy a költözések közepette sikeres előadásokat hoztunk létre, hogy tehetséges színészgenerációk váltották egymást, és a pécsi kulturális élet szerves részévé váltunk, hogy a közönség szerette a produkcióinkat, és az egyetem egyre inkább a sajátjának tekintette a JESZ-t. 2012-ben a Janus Egyetemi Színház a Pécsi Tudományegyetem önálló intézményévé vált. Országosan egyedülálló, biztos alapokat teremtett ez a pécsi egyetemista színjátszók számára. 

– Miként összegezné saját JESZ-es színházi ténykedését? 
– A JESZ-ben a 25 év során született közel száz premier, amelyeknek negyedét magam rendezhettem. Megfordult itt 275 színész: egyetemisták, neves vendégművészek, visszatérő nagy öreg JESZ-esek. Innen indult a pályán Köles Ferenc, Várnagy Kinga, Adorjáni Bálint, Nagy Péter, Kecskés Alexisz, Frőlich Kristóf, Urbán Richárd, mint színművész, Ács Norbert és Czéh Dániel bábszínészek, valamint Szabó Attila dramaturg, rendező és Tóth Zoltán drámapedagógus is. És ez a lista korántsem teljes. Továbbá rengeteg hivatásos ismert színművész is játszott a darabjainkban. Csak néhány név ebből a sorból: Lipics Zsolt, Fábián Anita, Sólyom Katalin, Barkó György, Bajomi Nagy György, Frank Ildikó, Füsti Molnár Éva, Lovasi András, Rozs Tamás, N. Szabó Sándor, Kocsis Gergely, Pál András, Ritziu Ilka Krisztina, Darabont Mikold, Funk Iván és Vlasits Barbara. 

– Mi következik ezután? 
– Elsejével átadtam a stafétabotot Tóth András Ernőnek, már ő dönt mindenben. Én még maradok a JESZ munkatársa, segítek a tapasztalataimmal, sőt, rendezek is. Így lesz kerek a színházi munkám, mert a Kis­színházban a második rendezésem a Bidermann és a gyújtogatók volt, most ugyanezt újra színre viszem. Öten is játszanak benne a 30 évvel ezelőtti előadásból, és jórészt az ő jutalomjátékuk lesz a május 12-i bemutató. Hivatalosan jövőre leszek nyugdíjas, addigra a feleségem is befejezi a Ciszterci Rendi Nagy Lajos Gimnáziumban a tanítást. Van öt unokánk, közülük három székelyföldön él, szóval utazunk, a gyerekekkel foglalkozunk, kertészkedünk és élvezzük a színes pécsi kulturális életet. S van egy tervem: szeretném egyszer egy évadban megnézni az összes pécsi színház új bemutatóját, összevetve egy esztendő teljes színpadi termését.