Szinte gomba módjára nőttek ki a földből a házak Kertváros hajnalán (galéria)

A lakásépítési program természetesen nem rögtön daruzással kezdődött. Előtte hosszas tervezés, egyeztetés, alapozás várt a résztvevőkre. De annyi bizonyos, az egykori tanács döntéshozói a Keszüi út, illetve a Málomi út által részben határolt területet vélték alkalmasnak arra, hogy a megyeszékhely déli irányban terjeszkedjék - olvasható a Pécsi Újság.hu hírportálon.

A nyugati végeken abban az időben még állt egy katonai lőtér, lövészdombbal, drótkerítéssel, őrhelyekkel, meg szögesdrótkerítéssel együtt. Annak határa nagyjából a mai Nagy Imre útnál húzódott, a Megyeri út folytatásaként. Idővel természetesen kiderült, a katonai bázis ott nem maradhat fenn. Főleg annak okán, mert történt egy halálos gyermekbaleset is, amikor egy géppisztoly elsült. Az ügy részleteit azonban eltitkolták, csupán szóbeszédként terjedt el, bár hitelességéhez kétség sem férhetett. 

A beruházás kapcsán összesen 32 hold területről számoltak be az újságok, mások mellett a Dunántúli Napló is. A hatalmas feladatot a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat emberei kezdték meg. Két hatalmas daruval emelték be az első elemeket, utána kezdődtek a szerelési munkálatok. Összesen 130 munkás dolgozott a helyszínen, változatos beosztásokban. 

Az első házak szerkezeti átadására az év áprilisának végét, pontosabban 28-át jelölték ki. Utána kezdődtek a szakipari műveletek. Az elképzelések szerint az első ütemben 4500 lakást akartak felhúzni. Ebből az említett céghez 3700 darab tartozott. Mindezek elképesztően nagy számok voltak a saját korukban, de most sem lenne ez másképpen. 

A gondolatmenetbe azonban némi hiba is csúszott. Bár a lakótömbök tényleg gyorsan nőttek ki szinte a semmiből, de az úthálózat, a boltok, iskolák készültsége hihetetlen lemaradásokat mutatott. Már megkezdődtek az év végi beköltözések, amikor még sártengerben, ideiglenesen lerakott betonelemeken zajlott a közlekedés. De az emberek többsége mégis boldognak számított, mert rosszabb körülmények közül költözött oda. 

Ha nem így esett, akkor legalább négyzetméteren volt mérhető a lakások fejlődése. 

A belvárosi összeköttetés nem volt zökkenőmentes sem autóval, sem mással. A 39-es autóbuszok rengeteget várakoztak a vasúti átjárónál, a Bajcsy-Zsilinszky útnál, a letekert sorompónál. Mert az Árpád felüljáró ugyan a fejlesztések között már szerepelt, de hatalmas késéssel láttak neki a beruházásnak. A felhajtóág bekapcsolása csupán egy mérnöki álomnak számított. 

A városrész megnevezése némileg becsapós. A családi házas rész volt eredetileg a Megyeri Kertváros, aminek beépítése az 1930-as évek elején kezdődött meg. Csakhogy, amikor megindult a gigantikus lakóövezet megalkotása kellően fantáziátlanul az új részt is Kertváros névvel illették. Egy idő után felvette Pécs testvárosának, Lvovnak a nevét, lett tehát Lvov-Kertváros belőle. Lvov napjainkban már Lviv, esetleg Lemberg, keleti szomszédunk, Ukrajna szerves része. Az átmeneti előtag pedig idővel lekopott, visszarövidült Kertvárossá, kissé észszerűtlenül, de egyszerűbben. 

Mert Lvov-Kertvárosnak szinte senki sem hívta a telepet, az bizonyos!