A természet formarendjét írja át sajátos lüktető ritmusú illúziókká

– Olyan ez, mint a színészeknél a Jászai Mari-díj? Mekkora a respektje?

– Pontosan ugyanolyan szintű szakmai kitüntetés és igen nagy örömmel fogadtam. Huszonöt év munkája áll mögöttem, s ezzel az elismeréssel valójában a negyedszázados képzőművészeti tevékenységemet értékelték. A szakmán belüli megbecsülése pedig kiváló ennek a díjnak, de azért látni kell, hogy nem ez határozza meg az ember alkotói ténykedését, művészeti munkáját.

 
– Pár éve úgy fogalmazott lapunknak: „A természet formarendje izgat, a nehezen érthető szabályosságokat igyekszem egyértelművé tenni, lüktető ritmusokat létrehozni.” Továbbra is ez az ars poeticája?

– Alapjaiban igen, persze egy kicsit mindig változik. A természeti formarendszer inspirál, azt írom át, a bennünket körülvevő növényi struktúrából emelek ki részleteket. Az a célom, hogy a munkáim szembesítsék az embert a természettel, egy sajátos rétegzettségen, színvilágon keresztül.

 
– Végigjárta a pécsi képzőművészeti iskolákat, most pedig tanít az összes fokozatban. Hogy értékeli a hallgatói-tanár pályafutását?

 
– Izgalmas folyamat ez. Főként, hogy ma is aktív részese vagyok a Művészeti Szakgimnázium, valamint a PTE Művészeti Kar munkájának, sőt a Doktori Iskolának is, szóval nagy a rálátásom a Pécsett zajló képzőművészeti oktatásra. Másrészt ezen belül minden kölcsönösen hat egymásra. Felemelő érzés fiatalokkal együtt dolgozni, mindez nagyszerűen építi is az embert.

 
– Miben más az ország hasonló iskoláitól a felsőfokú pécsi képzőművészeti képzés?

 
– Hogy kisebb a hallgatói létszám, így koncentráltabb, személyre szabottabb és családiasabb a légkör. Itt mindenkire külön odafigyelnek és rengeteg az intenzív közös program. Emellett a fiataloknak a várossal is erős kapcsolata alakul ki.

– Színházba, koncertekre, kiállításokra jár. Mi az, ami időnként mégis kiszakítja a kreatív alkotói világból?

– Időnként elmegyek horgászni. Bár ott is a természetet figyelem, a közegek mozgása pedig inspirációt ad újabb festészeti megoldásokhoz. 
 

Immár húsz esztendeje tanít

Ernszt András 1973-ban született Nagykanizsán. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, a PTE-n festőművészként diplomázott 1997-ben. Elvégezte a művelődési és felnőttképzési menedzseri szakot is, ösztöndíjas volt a Müncheni Művészeti Akadémián. A DLA képzésen Keserü Ilona volt a mestere, 2009-ben szerzett doktori címet, tavaly habilitált. Tanít 2002-től a Pécsi Művészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, a PTE Művészeti Kar festészeti tagozatának tanszékvezetője. Párja, Devecseri Marianna művészetelméletből és festészetből diplomázott, lányuk, Júlia, négyesztendős.