Pécs „legsötétebb” két éve: leszámolások, lejáratások, kicsinálások

A baloldaliak az elmúlt két évben a saját szövetségeseikkel is leszámoltak a városházán, nem is akármilyen körülmények között.

Az alpolgármestert csinálták ki elsőként

A DK-s Bognár Szilviának vélhetően azért kellett mennie az alpolgármesteri székből, mert többek között nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy a tíz éve még Európa Kulturális Fővárosa címmel büszkélkedő, kétezer éves történelmi múlttal, nagyszerű kulturális hagyományokkal bíró egyetemi városban a legnagyobb kulturális holdingot, a Zsolnay Negyedet nem egy szakmabelinek, egy művészeti és kulturális életben jártas személynek a kezébe adta a baloldal, hanem egy autók értékesítésével foglalkozó illetőnek.

Bognár másban is kifejtette véleményét, amivel nagyon kihúzhatta a gyufát. Nyilván csak a vak véletlenek játéka lehetett az, hogy Bognár eltávolításával párhuzamosan a férje is távozott a Pannon Filharmonikusoktól. Bognárt egyébként szintén nem kímélték a baloldali sajtó Lenin-fiúi: az egyik helyi, az MSZP-párt­alapítványa által is támogatott portál ugyanis hosszú cikkben esett neki. A lap egyik tulajdonosa az a Máté János, aki a közpénzből fenntartott PSN Zrt. vezérigazgatója is, és ennél a lapnál dolgozott az a Barabás Béla is, aki a városházán sajtókapcsolati tanácsadóként tartja a kapcsolatot a sajtóval, koordinálja a sajtónak adott válaszokat. Egy korábbi városházi közlés szerint mindezt bruttó havi 100 ezer forintért teszi, vagyis miközben az „átvilágító” ügyvédeknek óránként kifizetnek 15–20 ezer forintot, addig Barabás rendkívül szerény összeggel beéri.

A Momentumnak csak momentum jutott

Az alpolgármester kicsinálása mellett az elmúlt két év másik hasonló folytatásos története lett a meglehetősen naivan közgyűlési szerepet vállaló Momentum-frakció kiszorítása a városvezetésből, majd pedig elnyomása. Topán László, Sajgó György és Pokorádi Gábor úgy került partvonalon kívülre, hogy valójában nem tettek mást, csupán a választási ígéret – tehát amivel a bizalmat elnyerték a pécsiektől – betartását kérték számon az MSZP–DK–Jobbik-uralomtól. A momentumosoknak azonban egy olyan szövetséggel szemben nem volt esélye, amelyik különböző egzisztenciális függőségi, hűbéri viszonyok, vagy politikai elvakultság miatt nem volt hajlandó elfogadni a tisztább közéletre, az átláthatóságra vonatkozó érveiket, eszméiket. És természetesen nem maradtak ki a lejáratásból ők sem: Topán Lászlót még külön is megtalálta ugyanaz a propagandalap, amelyik elbánt Bognár Szilviával is, akinek sokat idézett mondata a Momentumosokkal történt leszámolásakor hangzott el: az ország legsötétebb korszakát idézik a városvezetés módszerei.

A luxuslakópark megfúrása

Azt eddig is lehetett tudni, hogy a pécsi baloldali vezetők nem vetik meg a luxust, hiszen maga az MSZP elnöke, Tóth Bertalan is – a baloldal által sokat bírált csokot felhasználva – vásárolt otthont magának egy donátusi villaparkban. A városi közélet szempontjából azonban sokkal inkább meghatározó jelentőségű volt a Mandulás kempingbe tervezett luxuslakópark ügye. Annak felhúzásával a momentumosok sem – ahogy a pécsiek érdekeit képviselő jobboldaliak sem – értettek egyet, ezzel pedig az MSZP-s körök érdekeit sértették meg, ami már forintosítva is komoly érvágást jelenthet számukra. Éppúgy a szocialistákkal kerültek szembe akkor is, amikor Nyőgéri Lajos MSZP-s alpolgármester kinevezése ellen érveltek, ami valójában nem is volt nehéz, hiszen Nyőgérit korábban a cégvezetéstől is eltiltották évekre – bár a baloldali városvezetői logika szerint ettől még a városvezetői székben helye van. Az ügy persze nem zárult le, mert a sajtóhírek szerint a napokban a momentumosok méltatlansági eljárást is kezdeményeztek vele szemben.

Cégvezetőknek is repülniük kellett

Ahogy az várható volt, ahogy az átláthatóság, az objektivitás, a szakmaiság is mint választási ígéret maradt inkább csak jól hangzó fogalom, mintsem alkalmazott elem. 2019-ben, amikor nyert a baloldal, vélhetően azoknak is szimpatikusak voltak ezek az elvek, akik nem rájuk szavaztak. Sokan félre is próbálták tenni azt a tényt, hogy 2010 előtt milyen elképesztő csődtömeget hagytak maguk után a balliberálisok. A baloldal azonban a hatalom megszerzésével párhuzamosan kiiktatta a külső ellenségeiket is, cégvezetőknek, középvezetőknek kellett – így vagy úgy – távozniuk posztjukból, akár közös megegyezéssel, akár más formában.