Pécsett 35 éve lelt otthonra a magyar táncház a Vasutasban

Szentgyörgyváry Péter, a művelődési ház igazgatójának személyisége is nagyban hozzájárul a táncházak megvalósulásához, mert van benne valami hagyományőrző mentalitás – meséli Kurucz Réka. – A néptánc szeretete már általános iskolában kialakult bennem. Alsó tagozatosként kezdtem táncolni, a későbbiekben pedig a Mecsek Táncegyüttes tagja lettem.

Utánajártunk, mennyire honos városunkban a magyar táncház, s milyen népszerűségnek örvend manapság. Kurucz Réka biológiatanár, etnográfus és néptáncpedagógus maga is sokat köszönhet a táncháznak, hiszen ott ismerhette meg ezt a népművészeti ágat. Gyakorlatilag a táncházból és az amatőr néptáncmozgalomból került a néprajz szakra, s lett a pécsi néprajz tanszék hallgatója, a későbbiekben pedig néptáncpedagógus.

– Tulajdonképpen a mozgalom társadalmi szerepe megváltozott a rendszerváltás után, de ennek ellenére napjainkban is fennmaradt, mert igyekszik azokat az eredeti értékeket közvetíteni, amelyeket az elődeink ránk hagytak.

A táncház egy olyan hungarikum, amely a legjobb megőrzési gyakorlatok listájára is felkerült. 2011 óta az UNESCO „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterében szerepel a táncházmódszer. Amely a szellemi kulturális örökség átörökítésének egy magyar modelljét jelenti.

– A Vasutas Művelődési Házban működött a magyar táncház nagyon sokáig. Péter Judit, „Banya” volt ennek a háziasszonya, és a férje, Bodor Tibor, „Teskó” népzenész is nagy szerepet játszott a pécsi táncház életében. Tulajdonképpen tőlük örököltem meg ezt a feladatot többedmagammal, majd 5-10 éves kihagyás után, 2011 óta ismét a Vasutas Művelődési Ház falai között kezdtük el szervezni a táncházainkat.

– Eleinte az egész egy társadalmi kezdeményezés volt, mivel ekkor még nem találtunk forrásokat, támogatásokat, pályázatokat. Gyakorlatilag a Pécsi Népzenészek Baráti Köre ingyen muzsikált, illetve táncpedagógusok ingyen tanítottak a táncházakban. Pár év alatt eljutottunk odáig, hogy már megfelelünk a pályázati kritériumoknak, így már pályázni is tudunk. A Csoóri Sándor Alap évek óta támogatja a táncházainkat. A Vasutas Művelődési Ház pedig újra otthont ad a táncháznak, és a pályázatok során is nagy segítségünkre van.

Nemcsak a néptánc megőrzését, hanem magának a táncháznak mint szellemi közegnek és szórakozási formának a megőrzését is megpróbálják megvalósítani, ami sokszor nehéznek bizonyul. A mostani világban a pályázatok függvényében élnek a táncházak. Azt a fajta rendszeres táncházat – mint annak idején, mikor a táncházmozgalom dübörgött – nem tudják megvalósítani.

A táncházaikat gyerekfoglalkozással indítják, s a folklórkocsmákkal ellentétben, náluk mindig van tánctanítás is. Állandó tánctanáruk Radák János, Fekete Etelka és Kurucz Réka.

– Azért vágtam bele, hogy minél többen megismerhessék azt a fajta szabad improvizatív táncot, amit például a táncházban lehet megélni. Többek között ez motivált abban, hogy ezt a már hagyománynak tekinthető dolgot, illetve a ránk maradt örökséget továbbadjuk másoknak. Nagy öröm számomra, hogy a mai napig sok egykori táncos növendékemmel találkozom újra ezekben a táncházakban.