Bejárják az erdőket a Szenior Kirándulók

– Hat éve alakult meg a csoport a Pécsi Tudományegyetem Szenior Akadémiájának hallgatóiból, melynek azóta a vezetője vagyok – idézi a kezdeteket. – Eleinte úgy két tucatnyian lehettünk, napjainkban már száznál többen csatlakoztak a társasághoz és kapják meg az üzeneteinket.

Kiderült az is, az 5–10 kilométeres mecseki utakra általában 15–30 fő vág neki, két azonos csapat szinte soha nincs. Mindemellett jó kedélyű, vidám túrák ezek olyan kiindulópontokkal, mint a Mandulás, a Dömörkapu, a Misina-tető, az Égervölgy, vagy az Árpádtető. Hétköznap reggel vagy kora délelőtt kel útra a társaság, s azért szenior a jelzőjük, mert ilyen napszakban leginkább a nyugdíjasok érnek rá az erdőket járni. A Szenior Akadémia Facebook-oldalán hirdetik meg alkalmanként az utakat és levelezőlistán is megkapják a felhívást a régi tagok. Az eddigi leghosszabb út 15–20 kilométer volt, de többnyire fele ilyen hosszú kényelmes utaknak vágnak neki. Időnként pedig kiruccannak Óbányára, Orfűre, az Ormánságba és előfordul, hogy az ország olyan vidékeire is eljutnak, mint Sopron, a Bakony, a Budai hegység, vagy a Pilis.

Az egykori mórágyi pedagógus, Lovák Ibolya nem csak vezeti, de szervezi is a döntően önköltséges programokat. Időnként várakat látogatnak, különleges templomokat, múzeumokat keresnek fel, s mindig akad valaki, aki felkészül az építmények történelmi szerepéből, a környék növényeiből, természeti értékeiből. Nem a sportteljesítmény itt a lényeg – összegez a túravezető, hanem hogy friss levegőn legyünk, mozogjunk, új információkat kapjunk a világról, és baráti közösségben töltsük el az időt.

A Szenior Kirándulók eddigi legnagyobb akciója a Felvidékre, Zólyomba vezetett, ahol az idősek nemzetközi olimpiáján vettek részt lengyel, orosz, ukrán, török csoportokkal, s jó néhány érmet hazahoztak. Idén szeptember közepére szervezik itt a tizedik találkozót, s ha a pandémia engedi, ezúttal is útra kelnek. Emellett azt tervezik, hogy az országban felkeresnek még olyan helyeket, mint az Őrség, a Balaton-felvidék, az Északi-középhegység számtalan különlegessége.

A klub nyitott, tagdíj nincs, a többség a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületéhez tartozik és azon belül nagy az átjárás a túrázó szervezetek között. Szájról szájra és a világhálón megy a híre, hogy a hét melyik napján honnan hová indul a „Kati”, az „Imi” vagy az „Ibolya” csoport. Nem kell ehhez más, mint alkalmas könnyű öltözet, túrabot, s igény szerint szendvics, teli kulacs, no meg pár óra szabadidő.

Nem jönne rosszul egy kis együttműködő buszos segítség

A 20–30 fős utazásokat a Volánnál előre be kell jelenteni, és csak a buszok szabad férőhelyeit vehetik igénybe – különbuszt, rásegítő járatot nemigen kapnak céljaik megvalósítására. A legtöbb problémát azonban nem ez okozza, hanem hogy a közkedvelt kiindulópontok a Mecsekben olyan helyi járatokkal (35-ös busz) közelíthetők csak meg, melyek kétóránként járnak. Márpedig azt nem lehet előre bekalkulálni, hogy egy 10 kilométeres túráról a busz pontos indulásához érkezzen vissza a társaság, s így olykor szinte hosszabb a várakozás, mint maga az út. Célszerű lenne legalább turistaszezonban (évente áprilistól egészen novemberig) besűríteni ezeket a járatokat.