Ellátóközpontként működik a szegedi nagybani

– Meglehetősen sok tényező befolyásolja az árakat, de elsőként az időjárást említeném. Idén minden volt, fagy, aszály, jégeső. Utána jön a gáz­olaj ára, ami szintén emelkedett, a munkabér, munkaerőhiány és még ott van az asztalpénz, parkolóbérlet – sorolta az egyik kereskedő, aki közel 30 éve árusít a pécsi vásárcsarnokban.

Hogy tisztább képet kapjunk, arra voltunk kíváncsiak, miként működik a piac, honnan jön az áru. Mint kiderült, vannak őstermelők, zöldségkereskedők, illetve „napinénik”, akik a kiskertjükből hozzák a barackot, epret, paradicsomot, virágot.

– Két piac van, ahol vásárolunk, Budapesten, illetve a szegedi nagybanin. Az utóbbit nevezhetjük az ország ellátóközpontjának, ide járnak Debrecenből, Miskolcról is a vevők – ecsetelte az árus. – Őstermelőkkel vagyok kapcsolatban, már hosszú évek óta ugyanazoktól rendelek. Délelőtt leadom a megrendelést, éjjel utazom az áruért. Hetente kétszer teszem meg ezt az utat, hogy friss készlet legyen – tette hozzá.

A szegedi piacot pár éve újították fel, ez jelentős forgalmat bonyolít le, itt a láda vagy a rekesz a legkisebb mérték­egység.

– A barackosom azzal viccelődött Szegeden, hogy azért nem hozza az árut, mivel az egészet „eladta” húsvétkor, ugyanis 3,5 hektár barackosa fagyott el. A másik termelő, akitől a hagymát, krumplit hozom, elment klímaszerelőnek, mert ott biztonságosabb a megélhetés, nem kell azon izgulnia, mit ad enni a családnak. És még sorolhatnám, az uborkásom inkább nyugdíjba vonul, most hoztam tőle utoljára – mesélt a kialakult helyzetről az árus.

Hozzátette, hosszú volt a tél, sokáig kellett az üvegházakat, fóliasátrakat fűteni az őstermelőknek, ami a gázszámlákon is meglátszik, illetve nagy probléma, hogy nincsenek napszámosok, akik leszednék a termést. Még napi 15 ezer forintért sem találnak embert.