Így árulták el a hazájukat száz esztendeje a pécsi szocialisták

– Hogy kerülhettek Pécs környékére Szerb csapatok?

– Miután magához ragadta a hatalmat, Károlyi kíséretével Belgrádba utazott, és 1918. november 13-án, tíz nappal a Magyar Királyság déli határait nem érintő páduai fegyverszünet után megkötötte a Belgrádi katonai egyezményt. Még csak visszafelé jöttek a hajójukon, amikor másnap az egyezmény értelmében már be is jöttek a szerbek. Ezután 33 hónapig itt voltak a délszlávok, egy ideig a trianoni döntéssel is dacolva, mely ezt a területet nem ítélte oda nekik.

– Sovány vigasz, de így legalább a Tanácsköztársaságot megúszták a helyiek.

– Igen, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Tanácsköztársaság bukása után annak több vezetője is ide menekült. Így került a városba például Linder Béla is, aki aztán Pécs polgármestere lett. A magyarországi kommunisták egyébként úgy tekintettek a megszállt területre, mint egy archimédeszi pontra, amiből kifordítják Magyarországot.

– Végül nem sikerült nekik.

– Amikor megszületett a trianoni döntés, érezhetően idegesség lett úrrá az itteni társaságon, mert tudták, hogy meg vannak számlálva a hónapjaik, de próbálták kihúzni, ameddig lehetett. 1921. május 29-én ült össze a Pécsi Szociálista Párt első kongresszusa, és mindjárt másnap elfogadtak egy dicstelen, hazaáruló határozatot, amellyel a szerb megszállás fenntartása mellett álltak ki, és utána is könyörögtek Belgrádban, hogy márpedig maradjanak bent a délszláv csapatok. Ez vezetett a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság névre hallgató bábállam létrejöttéhez, amely augusztus 14-étől nyolc napot élt meg. Az említett nyilatkozatot nem mellesleg az a Doktor Sándor olvasta fel, aki nem csak a Pécsi Szociálista Párt elnöke, de a pécsi Irányi Dániel szabadkőműves páholy főmestere is volt. Az is beszédes, hogy Linder Béla és Doktor Sándor a megszállókkal együtt hagyták el Pécset, és náluk is telepedtek le.

– Milyen volt a fogadtatásuk?

– Már rég létezett a Titó-féle Jugoszlávia, és annak bestiális népirtásai is megtörténtek, mire Linder 62’-ben meghalt Belgrádban. Mindaddig nagyon jól érezte ott magát Titóék szörnyű magyarellenes cselekedetei ellenére. A diktátor ráadásul hálából azért, hogy itt Pécsett milyen „nagyszerű” tevékenységet folytatott a megszállás idején, ágyú­talpas katonai temetést rendez díszlövésekkel Lindernek, aki mind a mai napig Belgrádban díszsírhelyen nyugszik.

– Mi indokolt ilyen mértékű szerb-pártiságot a pécsi szocialisták körében?

– Alapvetően nem Magyarország területi egységét akarták megbontani, hanem a saját képükre formálni az országot, de mivel ez nem sikerült nekik, úgy már jobbnak látták, ha marad a megszállás, vagy akár azt is, hogy a területet a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolják.