Nem jutott Korpád sorsára Révfalu: túlélte a szocializmust, és most szinte virágzik (videó)

Mivel előzetesen annyit tudtunk, hogy az évtizedek óta Drávakeresztúrhoz tartozó Révfalu mára üdülőtelepüléssé vált, nem számítottunk rá, hogy sok emberrel találkozunk. Arra viszont nem gondoltunk, hogy a faluba beérve ekkora rendezettséget tapasztalunk. – Ki tartana rendet, ha alig lakik itt valaki állandóan – gondoltuk. Hát, rosszul gondoltuk. A legtöbb ház fel van újítva, a kerteket művelik, vagy legalábbis rendszeresen nyírják a füvet.

Az öreg kápolnát tíz éve sincs, hogy felújították uniós forrásból. Mellette él Kovács Tamás feleségével. A régi bolt, és kocsma közös épületét újították fel, most abban laknak. Épp egy őszbajszú középkorú férfival beszélgetett, amikor odaléptünk. – Mi a titka Révfalunak, hogy nem néptelenedett el teljesen? – kérdeztük.

– El kell hallgatni egy pillanatra, és rögtön rájön az ember – válaszolt mosolyogva az őszes férfi. És valóban. Rögtön rájöttünk. Mint megtudtuk, jelenleg Kovács Tamáson és feleségén kívül csupán egy másik család lakja állandóan a települést, a többiek üdülésre vettek házat. A másik család egyébként holland, és ők is csak nemrég, pár hónapja költöztek ide. Az utcán a füvet rendszeresen az a két férfi nyírja, akikkel szóba elegyedtünk. Vezetékes víz nincs, csak kutak. Kovács Tamás szerint ugyan iható a víz, de nem igazán jó izű, úgyhogy inkább ásványvizet hoznak a városból. Miközben beszélgetünk, hangos bégetést hallok valahonnan. Rákérdezek. – Igen, az enyémek az állatok – mondja.

– Mi itt már teljesen önellátók lettünk – mondja Kovács Tamás, miközben bevezet minket az állatokhoz, volt itt mangalica, törpekecske, birka, szamár, és valami fura, kétlábú, tollas jószágra is felfigyeltünk. Odagyűltek a kerítés mellé, és hosszú nyakukat kíváncsian megnyújtva fejezték ki: ők ugyanannyira furcsállják jelenlétünket. – Emuk. Nagyon finom vörös húsuk van, olyan, mint a vadhús – mondja a gazda.

– Sokat jártam erre pecázni, és nagyon megtetszett a környék. 25 éve vettem itt egy telket, aztán pár éve ide is költöztünk végleg Szigetvárról – meséli Kovács Tamás, hogyan is talált rá Révfalura. Elmondta: tervezi, hogy az egyik épületből vendégházat csinál a pihenni vágyóknak.

A nyolcvanas években dokumentumfilmet forgattak a faluról Kilenc ember faluja címmel (ezt a videót találja a cikk alatt – a szerk.). A filmben Miska bácsi elérzékenyülve mondta el a kamera előtt, mennyire aggódik a falu sorsáért, hiszen akkor még nem volt rendes út, ami odavezetne. Attól is félt, hogy nem lesz, aki minden délben meghúzza a kápolna harangját, ha ő is elhagyja a falut. Miskabá végül nem ment el, csak amikor végső útjára indult. Kovács Tamás elárulta, azon ügyködik, hogy a kápolna harangja elektromos vezérlést kapjon.

Nemrég írtunk egy másik baranyai faluról, Korpádról. Mint megírtuk, alig lehet már észrevenni a szocializmusban elsorvasztott falu romjait.