Az Ormánság után már a Mecsekben is találkozhatunk aranysakállal

Olvasónk kereste meg lapunkat azzal, hogy Pécsen, a Köztársaság tér környékén a napokban megdöbbenve vette észre, hogy aranysakál sétálgat az utcán éjszaka. Egy évvel korábban szintén a városban, konkrétan a Tettyénél véltek látni aranysakált.

– Kevésbé valószínű, hogy Pécs belvárosában aranysakál kóborolt volna – mondta lapunk megkeresésére Horváth Csaba, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Megyei Területi Szervezetének titkára. – Az aranysakál nagyon óvatos, félénk, emberkerülő. Valószínű inkább, hogy az olvasó összetéveszthette más állattal, rókával vagy nagyobb testű kóbor kutyával.

Az aranysakál őshonos faj volt Magyarországon, de egy idő után eltűnt, kihalt. A délszláv háború vége felé az ország déli végein újra megjelentek. Sok természetvédő örült, ám mint kiderült, ez korai volt. Az aranysakál nagyon gyorsan elszaporodott, kezdetben csak pár példányt láttak Somogyban, Baranyában, majd a 2000-es évekre több ezerre növekedett a számuk, és most már az ország egész területén jelen vannak.

Mint Horváth Csaba kiemelte, nehéz rá vadászni, mert nagyon intelligens ragadozó. Kérdésünkre, hogy okosabb-e, mint a rajzfilmben Vuk volt, annyit közölt, igen, de míg ő a háziállatokat gyérítette, addig az aranysakál a vadállományban is jelentős kárt okoz, emiatt egész évben vadászható. Nem könnyű elejteni őt, mivel nagyon okos, elkerüli a csapdákat, a lest. Baranyában kezdetben az Ormánságban voltak, most már nem ritka, hogy a Mecsekben is találkozhatunk egy-egy példánnyal.

– Kisebb állatokkal táplálkozik, de ha kevés a táplálék nagyobb vadakat is elejt, őzgidát, vaddisznómalacot, szarvasborjút. Javarészt falkában portyáznak, hasonló a vadászstílusuk, mint a farkasnak. A hangja pedig igazán vészjósló, horrorfilmbe illő – közölte Pongrácz Viktor, a Hosszúcser Vadászegylet vadászmestere.

A vadászmester is úgy gondolja, hogy nem aranysakált láthatott olvasónk, hanem rókát, ami mint mondta, nem ritka Pécsen. Ezek a ravaszdik már itt születtek a városban, alkalmazkodtak az emberekhez, környezetükhöz, és nem utolsósorban a könnyű zsákmányszerzés (a szemetesek mellett eldobott ételmaradékok) miatt maradtak a városban.