Egyre nehezebben viselik a bezártságot az otthonokban

A bentlakásos szociális intézményekben március elején látogatási tilalmat léptettek életbe, majd kijárási és felvételi zárlatot is elrendelt az országos tisztifőorvos. Az első hullám után, a nyár folyamán valamelyest enyhítettek a szigorú szabályokon, ám szeptembertől újra élnek a korlátozások. Így sokan nyolc hónap alatt nem tudtak kijönni az intézményekből még csak egy egészségügyi sétára sem. A vírus terjedésének megfékezése miatt természetesen szükség van szabályozásra, ám ezt, a szinte teljes izolációt idősek és fiatalabbak is nagyon rosszul élik meg.

Szekeres Henriett kerekesszékesként az egyik baranyai szociális otthonban él, itt 500 fő gondozott van. Ők az udvarra kimehetnek, ám a mozgásukban korlátozottak csak egy 200 méteres kis kört tudnak megtenni. Mint mondta, sok olyan idős él itt, akihez korábban heti rendszerességgel jöttek látogatók. Ezeknek az embereknek szinte ez volt egyetlen öröm az életében.

– Próbálunk pozitívan állni a helyzethez, ám ennek ellenére magamon és a többieken is azt veszem észre, hogy szellemileg, lelkileg egyre jobban kikészülünk. Egyre több a dühkitörés, sokszor szakad el a cérna – fogalmazott a hölgy. – A járvány előtt sokakat hazavittek az ünnepekre, volt, akihez szinte naponta jöttek látogatók, és most semmi. Se ki, se be.

Az ismerősök, barátok próbálják tartani a lelket bentlakókban. Henriették szociális otthona előtt például karácsony előtt néhányan összegyűltek és egy rögtönzött kis szerenáddal varázsoltak számukra meghittséget. Mécsesekből, pici gyertyákból kitettek az otthon elé egy karácsonyfát, amit körülálltak és énekeltek, miközben kezeikben csillagszórót lengettek.

– Számomra ez egy lelki plusz volt, ezért nem omlottam teljesen össze az ünnepekkor – mondta Henriett.

A témában Pataki Veronikát, a People First Egyesület – Pécs elnökét is megkérdeztük. Mint mondta, a bent lakók érdekében, jogilag teljesen körbejárva a témát júliusban a TASZ segítségével fordultak az ombudsmanhoz, azt kérték, hogy adjanak iránymutatást a bentlakásos intézmények vezetőinek. Hogy milyen szabályokat tartsanak be, hogyan viselkedjenek egy hasonló krízishelyzetben. Választ ugyan azóta nem kaptak, ám az ünnepekkor a szabályozások tekintetében valamelyest észrevettek enyhülést.

A bent lakókkal egyeztetve, a „semmit rólunk nélkülünk” elvet követve írtak egy nyílt levelet annak az intézménynek melyben Henriett is él. Az egyesület segítséget ajánlott fel, segítő ötleteket vázolt fel. Sajnos nem kaptak pozitív választ, jelenleg itt tart az ügy. Ennek ellenére amit tudnak, megtesznek a bent lakók érdekében, várják továbbra is az ombudsman iránymutatását és az intézményekben is az előrelépést, a járványhelyzet mérséklődését.