Decsi István szerint mindannyiunknak tennünk kell a városért, ahol élünk

– Hogy teltek az első napjai a hivatalban?

– Munkával. Az átadás-átvétel folyamata jelenleg is zajlik, egyelőre ez köti le a legtöbb energiát, ráadásul nyakunkon az évzárás, amellyel párhuzamosan az új költségvetést is el kell készíteni. Ugyanakkor szeretnék minden egységhez személyesen elmenni, hiszen a jövőt közösen építjük, ehhez pedig ismerni kell egymást. Vannak olyan részei, területei az egyetemnek, amelyeket már régóta ismerek, s olyanok is, amelyeket még nem. Azt ugyanakkor elmondhatom, hogy eddig mindenhol nyitottsággal találkoztam, úgyhogy bizakodó vagyok a jövőt illetően.

– A kancellári posztot még mindig övezi egyfajta értetlenség. Segíthetnénk a tisztánlátást azzal, ha megfogalmazná, mi a kancellár feladata az egyetemen.

– A kancellári rendszert azért alakították ki, hogy az egyetem felelős működtetése, gazdasági irányítása szilárd alapokon álljon. Nem nyújtózhatunk tovább, mint ameddig a takaró ér. A kancellár feladata, hogy ezt a takarót a helyén tartsa, vagy – ha szükséges – az intézmény vezetőségével közösen egy nagyobbra cserélje. A felsőoktatási intézményeknek, így a Pécsi Tudományegyetemnek is, a legfőbb célja az oktatás, kutatás, fejlesztés és az innováció támogatása. Azonban egy szervezet sem fejlődhet akkor, ha feléli minden tartalékát, rosszul osztja el a forrásokat, nem gondol arra, hogy a befektetései legalább középtávon megtérüljenek. A jelenlegi rendszer segíti az akadémiai munkát azzal, hogy irányt mutat és határt szab a forrásfelhasználások tervezésekor és a megvalósítás során.

– Az Ön véleménye szerint a kancellári rendszer valódi előrelépést hozott az egyetemek életében?

– Meggyőződésem, hogy az idő és a tények igazolják ezt a fajta működési struktúrát. Az egyetemek lehetőségei, működési volumene egyre inkább növekszik. Ez pedig azt jelenti, hogy a Pécsi Tudományegyetem nemcsak nemzetközileg is elismert szellemi műhely lehet, hanem valódi gazdaságélénkítő tényező, egyfajta csomópont, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt. Az egyetem ma elsősorban oktatási intézményként élt a köztudatban. Az itt dolgozók azonban tisztában vannak azzal, hogy a felgyülemlő tudás, tapasztalat, az ilyen koncentráltan sehol máshol meg nem jelenő, a tudományok legszélesebb spektrumát lefedő ismeretek hatalmas értéket képviselnek. A kancellári rendszer abban hozott változást, hogy ennek a potenciálnak a társadalmi, gazdasági hasznosulása előre tervezett gazdálkodás mentén történjen meg. Feladatunk, hogy biztosítsuk egy exponenciálisan növekvő struktúra kialakulását. Az egyetemen belüli, rendkívül szerteágazó munka kapcsolódási pontjait erősítenünk kell, a gyengeségeket meg kell vizsgálnunk, fel kell tárnunk ezek okát, és minél hamarabb meg kell szüntetnünk azokat.

– Mi inspirál valakit abban, hogy egy ilyen, elsőre nehéznek tűnő vállalkozásba fogjon?

– A pályázatom benyújtásakor mindenekelőtt az otthon szeretete, a szűkebb hazám iránti elkötelezettség lebegett a szemem előtt. Pécsiként mindig az a tudat jelentette számomra a motivációt, hogy tehetek valamit azért a városért, ahol élek. Az egyetem esetében ennél már többről van szó. Itt a jelen és a jövő generációi találkoznak, ezért olyan intézményt, ezáltal pedig egy olyan környezetet kell teremteni, amely mindenki számára a lehetőségek tárháza lehet, amelyet mindenki egy kicsit az otthonának érez. Szolgálatként tekintek a munkámra, amelyet majd az idő igazol.

– A kancellári pályázatok nem nyilvánosak, mégis, kiemelne a sajátjából néhány olyan pontot, amelyet különösen fontosnak tart?

– Pályázatomban a jövő egyetemét mutattam be úgy, ahogy azt gazdasági szakemberként látom. Egy olyan intézményt vizionálok, amely valós gazdaságélénkítő erőt képvisel, belső szerkezetében egymással összefüggő, különböző tudományterületeken egy célért, egy meghatározott stratégia mentén dolgozó kutatókból, oktatókból, munkatársakból áll. Be kell látnunk, hogy a Pécsi Tudományegyetem jövője nagyban befolyásolja az egész régió és különösen a város jövőjét. Cél, hogy a hallgatók ne csak egy iskolaként tekintsenek erre az intézményre, hanem meglássák benne saját jövőjüket és boldogulásukat is. Ehhez erős piaci kapcsolatokra, a személyes kompetenciák fejlesztésére és a készségek hatékony alkalmazására van szükség. Meg kell teremtenünk azt az innovatív, XXI. századi környezetet, amely cselekvésre és ötleteik megvalósítására sarkallja a diákokat, vonzza a piaci befektetőket, és otthont ad jelentős kutatásoknak. Ezt a célt az akadémiai vezetés együttműködésével lehet csak elérni, ezért párbeszédben és együttműködésben gondolkodom.

– Önnel kapcsolatban sokan a „szakértő háttérember” kifejezést használják. Úgy látom, hogy az Ön által vázolt kancellári pozíció egészen hasonló ehhez. Ez a szerep valóban közel áll önhöz?

– A nyilvánosság soha nem motivált, én az eredményekben hiszek, abban, ha a munkának kézzelfogható a gyümölcse. Ebből a szempontból a háttérember kifejezés helytálló. Szakértő pedig akkor lesz valaki, ha mások annak gondolják, elfogadják a javaslatait. Való igaz, hogy a múltban több sikeres gazdasági tárgyalást is vezethettem, amelyeknek köszönhetően mára beért, az idő által igazolt eredményeket tudunk felmutatni egykori munkatársaimmal. Ezek azonban nem kizárólagosan egy személyhez köthető érdemek, ezekhez jó csapatra, megalapozott elképzelésekre és racionális döntésekre volt szükség. Egyetlen egy vállalat sem választotta Pécset azért, mert a szíve ide húzta, mindegyik gazdasági érvek mentén hozta meg a döntéseit. Most is erről van szó: ha a gazdasági, gazdálkodási alap adott egy feladathoz, akkor azt el lehet végezni, ennek hiányában csak lerántjuk magunkról azt a bizonyos takarót egy pillanatnyi, múló sikerélményért.

– A Pécsi Tudományegyetem az egyik legerősebb vidéki felsőoktatási intézmény. A kancellária miként tud abban segíteni, hogy az előző mondatból eltűnjön az „egyik” szó?

– Az egyetemeket számos szempont szerint értékelik, mindenki mást helyez az előtérbe, nincs „legjobb egyetem”. Tehát nem az a feladatunk, hogy ezt a szót eltüntessük, és bizonygassuk, hogy a legjobbak, legerősebbek vagyunk, hanem az, hogy minden területen minél inkább átlag feletti teljesítményt érjünk el. Ehhez erősíteni kell azt a 4-5 területet, amely alapot jelenthet ahhoz, hogy saját fejlődése mellett a többit is magával húzza. Az egyetemeknek a feladata elsősorban az oktatás, emellett a kutatás-fejlesztésben, az innovációban és az egészségügyben betöltött szerepük is kimagasló. Első feladatunk azt elérni, hogy ha egy terület jelen van az egyetemen, annak országos viszonylatban se kelljen szégyenkeznie, a húzó területeket pedig ki kell emelni. Mivel ez egy egymással szorosan összefüggő struktúra, így a kapcsolódási pontok révén elkerülhetetlen lesz a rendszerszintű fejlődés.

– Az egyetem és a város kapcsolata fontos kérdés. Mit várhatunk ezen a téren a jövőben?

– Párbeszédben gondolkodom, és támogatom a racionális döntéseket. Ahogy mondtam, a Pécsi Tudományegyetem jövője meghatározza a környezetünk jövőjét is. Aki eredményt akar elérni, annak a kitűzött közös célokért össze kell fognia, egy irányba kell mennie. Ha ez az irány Pécs és a régió fejlődése felé vezet, ha a tettek a társadalom és a helyi gazdaság jövőjét szolgálják, akkor meg fogjuk találni a közös hangot.