Dűlők közt futva csodáltuk az elénk táruló panorámát

Kellemes idő, jó borok, gyönyörű tájak – ennél többet nem is kívánhatna egy futó, és a szombati, VI. Palkonyai Dűlőfutáson pont ez várt a versenyzőkre. Egy ilyen lehetőséget mi sem hagyhattunk ki, és ha már beneveztünk, akkor a leghosszabb, 21 és fél kilométeres távot vállaltuk be 49 társunkkal együtt. A legtöbben – majdnem 120-an – egyébként 11 kilométert futottak, nagyjából ötvenen pedig a 4 és fél kilométeres útvonalon próbálkoztak.

Igaz, hogy a távok különbözők voltak, de annyiban hasonlítottak, hogy mindegyik csodás, de igen nehéz terepen vitt végig. Földutakon kanyarogva futottunk fel és le egyik dombról a másikra, közben vágyakozva nézhettük a tőkéken mosolygó, érett szőlőfürtöket, vagy elmerülhettünk az elénk táruló panorámában. A nagy szintkülönbségek miatt kellett a pihenő, és nem egyszer bele is sétáltunk az emelkedős szakaszokba, de nem siettünk sehova, igazi örömfutásként éltük meg ezt az eseményt. Sőt, volt aki inkább egy kirándulásnak fogta fel a versenyt, és szépen komótosan, hol futva, de inkább gyalogolva tette meg a csaknem 21 kilométert.

A frissítőpontok valóban igazi felüdülést jelentettek a melegben, volt ott minden, csoki, cukor és persze frissen szedett szőlő is, a helyi borászatok pedig a hideg víz mellett fröccsöt is kínáltak. Utóbbiból tényleg csak a nagyon bátrak ittak, mert bármilyen finom volt, a félmaratonnál a víz mégiscsak jobban esett. Gondoltuk, hogy majd a célban iszunk egy pohárral a sikeres teljesítést megünnepelve, de ahhoz jobban kellett volna igyekezni, hogy nekünk is jusson.

A palkonyai pincék viszont nyitva voltak sötétedésig, az ott kínált ételeket és italokat a Dip Trio koncertje közben élvezhettük. Szerencsénket a tombolasorsoláson próbálhattuk ki, érdemes volt rá várni, mert hosszú évek óta most nyertünk először. Nem is akármit, egy praktikus kis kulacsot, ami a sok előnye mellett kék színében pont passzolt is a hajunkhoz.

Díjazták is a leggyorsabb futókat

Mi a távot nagyjából 2 óra 20 perc alatt futottuk le, amit – a terep nehézségét figyelembe véve – elég elfogadható eredménynek könyveltünk el. Persze voltak nálunk sokkal gyorsabbak, akiket a szervezők egy-egy szép serleggel díjaztak.

A nők között 21 kilométeren Nagy Vonnák Éva lett az első, ő 1 óra 53 perc alatt teljesítette a versenyt. A férfiaknál Hőnyi Zsolt ért célba elsőként csaknem másfél óra után. A közepes távon Nagy Viktor volt a leggyorsabb, akinek 50 perc kellett a teljesítéshez, a hölgyeknél pedig Dallos Anikó futott be elsőként 1 óra 5 perces idővel. A 4 és fél kilométeres szakaszt Oletics Dániel kevesebb, mint húsz perc alatt tudta le, Poros Tímeának pedig nem egészen 25 perc kellett ehhez.