Túl sok a vad az erdőkben, ezért is sok a vadkár

Ha vadkár ér valakit, akkor a vadászok a következő megoldásokat javasolják. Kerítse be a kertet! Ha átugrotta a vad, akkor kerítse be magasabban! Ha széttépte, akkor kerítse be erősebb és magasabb kerítéssel!

Ha érik a gyümölcs, vagy a pince szellőzőjén keresztül megérzi a szagokat a vad, akkor ne csodálkozzon senki, hogy be akar menni, vagy be is megy. Akik szántóföldi kultúrával foglalkoznak, azok jó lenne, ha nem szántanának egészen az erdő határáig.

A tábla szélső néhány méterén vessenek olyan növényt, amit nem szeret a vad – javasolják. Kérdezem, hogy akkor vajon nem megy tovább pár lépéssel a finom falatért? Illetve vessenek valami olyant, ami alacsony, hogy kilátsszon belőle a jószág és lelőhessék a vadászok. Meg az se ártana, ha eleve olyasmi kerülne a táblába, amit kevéssé szeret a vad.

Hogy az erdészekkel szemben mi a kifogásuk és tanácsuk, azt nem tudom. Csak annyit, hogy a fent említett tanácsokkal próbálják a károsultakat segíteni. Hiszen a vadkár a károsult hibája. A pszichológia ezt úgy hívja, hogy áldozathibáztatás.

Mindössze két dologról nem esik szó: a túlszaporodott, magasan tartott nagyvadlétszám erős csökkentéséről, majd annak azon a szinten való tartásáról.

Egy globális klímaváltozás hatásairól szóló könyv egyik fejezete az erdők fontosságáról szól. Óvni és telepíteni kell, a negatív hatások csökkentése érdekében. Viszont nagyon nagy gond a túltartott nagyvadállomány – ezt a könyv is kiemeli. A klímaváltozás káros hatásait a vadállomány is fokozhatja. Azt írják a könyvben, hogy a mező-, erdő- és vadgazdálkodás érdekében egyensúlyt szükséges teremteni a vadállomány és az élőhelyek vadeltartó képessége között. Ezek szerint nincs egyensúly? Akkor mi van? Áldozathibáztatás?

Név és cím a szerkesztőségben