Köszöntötték Mohács legidősebb polgárát

Bánfai István Lánycsókon született, az általános iskola után hentes- és mészárostanuló lett. Ám mielőtt bizonyítványt kapott volna, katonának sorozták. Megnősült, a háború alatt Győrbe helyezték. Eközben két kislányáról is gondoskodnia kellett. Négy év szolgálat után Lánycsókon folytatta életét. Családi házat vásárolt, állatokat tartott. Kenyerét fuvarozással kereste. Közben megszületett a harmadik lánya is. Mivel mindennap Mohácsra járt dolgozni, úgy gondolta: jobb, ha itt telepszik le. Így is lett (1952-ben), ám életére hamarosan súlyos szerencsétlenség vetett árnyékot: feleségével együtt balesetet szenvedtek, a fél tüdejét elveszítette.

És a baj nem járt egyedül: a téeszesítéskor elvették a lovait. Betegen, immár négygyermekes apaként kereste a kiutat, a megélhetést. Fél évig tartott, míg felépült, kislányait eközben rokonok nevelték. Leromlott egészsége miatt csak éjjeliőri munkát tudott elvállalni. Újra lovakat vásárolt és fuvarosként dolgozott nyugdíjazásáig. Ezután is aktív maradt: sertéseket nevelt, egészen 1989-ig, az ágazat válságáig. Egész életét végigkísérte az állatok szeretete. Felesége 2008-ban hunyt el, azóta egyik lányával él. Gyermekeitől nagyon sok szeretetet kapott és kap, öt unoka, tíz dédunoka és hat ükunoka boldog nagypapája.