Málenkij robot: a harangszó kísérte el őket

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjához kapcsolódva emléktúrával emlékeztek tegnap azokra a svábokra, akiket 1944 decemberében málenkij robotra (kis munkára) hurcoltak el a településről Oroszországba. Akkor gyalog indultak el a havas úton. Hátizsákkal, kis batyuval a kezükben. Az út során fazekasbodaiak, nagypalliak csatlakoztak, így ért a menet Pécsváradra.

„Névsorolvasás után 1944. december 26-án déli 12 órakor indultunk. A harangszó kísért bennünket el a bizonytalan nagyvilágba” – írta visszaemlékezésében Waszner Péterné, Léna néni a „Három szoknya az élet” című könyvben. Pécsváradon az iskolában gyülekeztek, és várták be a többi településről érkezőket. Innen gyalog mentek Pécsre, majd marhavagonokkal szállították őket Baján keresztül a távoli szovjet internálótáborokba, ahol kemény fizikai munka várt rájuk.

– Végigjárjuk ezt az útvonalat Pécsváradig, így emlékezünk meg az elhurcoltakról

– mondta az indulás előtt Schulteisz Balázs, a geresdlaki iskola igazgatója, a helyi német önkormányzat elnöke. – Megkerestem az ötletemmel a környékbeli német önkormányzatokat. Jó volt a fogadtatása. Geresdlakról indulunk, az út során csatlakoznak a fazekasbodaiak és a nagypalliak. Pécsváradon koszorúzással zárjuk a napot.

Mint lapunknak elmondta, az utolsó népszámlálási adatokra hivatkozva vitték el a svábokat. Leginkább azokat válogatták ki, akik német nemzetiségűnek és német anyanyelvűnek vallották magukat. Az út során nagy volt az elhalálozás: volt, aki már a menet közben elhunyt. Az ő helyükre másokat fogtak be, épp ott, ahol elhaladtak. Javarészt ezeknek az embereknek közük sem volt a háborúhoz, németséghez. Durván fogalmazva, darabra kellett meglenni a létszámnak. Az elhurcoltak közül egyharmaduk soha nem tért vissza.

A tervek szerint az emléktúrát minden évben megrendezik, csak a dátum kérdéses. Ez még a jövő zenéje, erről a helyi német és települési önkormányzatok egyeztetnek.