A pécsi zongorista-zeneszerző Los Angelesben is jól boldogul

Legutóbb négy éve a dzsesszrock világhírű formációjának, a Weather Reportnak a dobosával, Peter Erskine-nel és a tengerentúl egyik legjobb bőgősével, Edwin Livingstonnal tért haza, és mutatta be a tengerentúlon született dzsesszlemezét. Arról kérdeztük, mi készült azóta a műhelyében?

– Megszületett a nagyzenekari lemezem klasszikus hangszerekre és dzsessztrióra. A ritmusszekcióban ezúttal is Erskine és Livingston játszik, a fafúvósokat és vonósokat pedig a hollywoodi stúdiók legjobb zenészeiből állítottuk össze. Abban a stúdióban kevertük az anyagot, ahol a híres Birdman és a Kaliforniai álom filmek zenéjét gondozták. A CD 2019 első felében jelenik meg, az előzetes lemezbemutató koncert pedig november 9-én lesz a Blue Whale-ben, Los Angeles egyik legnevesebb koncerthelyszínén.

Mint megtudtuk, indul még versenyeken is, egy hete nyerte meg az USA legnagyobb zenei jogvédő szervezete és a Symphonic Jazz Orchestra zeneszerzői díját, amelyet Amerika-szerte csak egy zeneszerzőnek ítélnek oda. Másrészt rendszeresen koncertezik kint fiatalabb és középgenerációs művészekkel, például nemrégiben újra a világklasszis Chris Potter szaxofonossal állt színpadra. És ha már Hollywood ott van a közelben, megérintette a filmzene is. Az utolsó fázisánál tart egy komoly nagyjátékfilm zenéjének, amit egy neves amerikai-román rendező számára készít.

– Ez egy olyan terület, amelyben lehetőségem van egyesíteni mindazt, ami vagyok és amit szeretek: különböző zenei irányzatokat, irodalmat, pszichológiát, történelmet, vizualitást és magát a filmművészetet is.

Nem felejtette el Pécset sem. A tanításban gyakran használja fel Vasarely képeit és többször idéz az Apagyi-Lantos-módszerből is, amelyen felnőtt a Martyn Ferenc Művészeti Iskolában. Hogy lesz-e mostanában magyarországi turnéja, arról így fogalmazott:

– Az új lemezt szeretném itthon is bemutatni, és remélem, egyszer a pécsi Kodály Központba is eljut a produkció. Mégiscsak szomorú, hogy Budapesten rendszeresen foglalkoztatnak évtizedek óta, míg Pécsen szinte soha nem lépek fel!

Hogy miként lazít egy pécsi zeneművész Los Angelesben? Az aikidóval kacérkodik, és tervben van egy vékonykerekű versenybringa beszerzése. Emellett fut, jógázik, zenei programokra, kiállításokra, táncelőadásokra jár a családjával és rengeteget kirándulnak.

Megkérdeztük: mi okozza kint a legnagyobb nehézséget?

– Ami igazán nehéz, az annak a megélése, hogy amit Európában elértél (díjak, versenygyőzelmek, lemezek, sikeres koncertek), az mind szertefoszlik a hatalmas amerikai zenei élet tengerében. Újra kell mindent kezdened, be kell bizonyítanod, hogy jól beszéled az angol mellett a zenei és metakommunikációs-kulturális nyelvet is. Ugyanakkor eközben meg kell őrizned magad, hiszen továbbra is az vagy, aki vagy, és táplálkoznod kell tovább a gyökereidből, a már megszerzett tapasztalatokból. Ezt a kettősséget megélni nagyon nehéz. A másik dolog, hogy a világ egyik legdrágább városában élni óriási egzisztenciális kihívás, éppen ezért igen sokan elmenekülnek innen rövid próbálkozás után. Örülök, hogy nekünk sikerült megteremtenünk a magunk egyensúlyát feleségemmel, Bettinával, 11 éves Áron fiunkkal és 6 esztendős Judit lányunkkal.