Útban lehet a bicikli a házak folyosóin

Aki lakott valaha többemeletes lakóházban, szinte biztosan belefutott már olyan lakóba, aki előszeretettel tárolta kerékpárját a lépcsőházban, a radiátorhoz vagy a korláthoz láncolva. Vagy ő maga volt kénytelen bringáját kint tartani, mert a lakásában nem volt hová tenni, az épületben található tárolóhelyek pedig már mind foglaltak voltak. Akármelyik oldalról közelítjük, problémás helyzet, ami könnyen konfliktushoz vezethet.

A menekülési útvonal szélessége számít

Mert hát mit tehet az ember, aki bringázásra adta a fejét, de a hetediken lakik, és nincs tárolója? A közhiedelem és sok közös képviselő véleménye az, hogy az illető keressen más megoldást, mert a lépcsőházban nem tarthatja a kerékpárját. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat szerint ugyanis „a lakórendeltetésű épületek, épületrészek területén a menekülésre számításba vett közlekedőkön, lépcsőházakban éghető anyagok és a menekülési útvonalat leszűkítő tárgyak nem helyezhetők el”. Az említett szabályzat azt is kimondja, hogy „a menekülési útvonal szükséges szabad szélessége általános esetben nem lehet kevesebb, mint 1,10 m, a mozgásukban korlátozott személyek elhelyezésére szolgáló helyiségek esetében 1,20 m, a tömegtartózkodás céljára szolgáló helyiségek esetében pedig 1,65 m.” Vagyis az eszközt, esetünkben konkrétan a kerékpárt csak úgy szabad elhelyezni a lépcsőházban, hogy maradjon legalább egy méter tíz centi széles útvonal.

A növények csak 1,95-nél indulnak harcba

Bár nem éghető anyagnak számítanak, ugyanez vonatkozik a növényekre, azzal az ajánlással, hogy az elhelyezésük 1,95 méter felett (a virágtartó alsó része, vagy a növény legalsó pontja legyen a megadott magasság felett) történjen. Ez mondjuk egy fodrospálma esetében nehezen megvalósítható.

A legegyszerűbb mód: méricskéljük!

Aki tehát szeretné (vagy kénytelen) közlekedési eszközét a folyosón tárolni, ajánlatos, hogy vásároljon magának egy csuklós mérővesszőt (magyarul: colstok), és méricskéljen. Amennyiben a kerékpár kormánya (babakocsi tolókara stb.) fesztávolságát kivonva a folyosó, lépcsőház szélességéből marad még 1,10 méter szabadon, az eszközét szabadon elhelyezheti. Amennyiben nem, más tárhely után kell néznie. És itt jön a következő probléma. Mert bár kézenfekvő megoldásnak tűnik a társasház pincéjének és/vagy tárolójának igénybe vétele, ezek száma a legtöbb esetben kevesebb a lakásokénál.

Nyugodtan nézzük át az alapító okiratot!

Ha nem tartozunk azon szerencsések közé, akiknek lakásukhoz, albérletükhöz delegált tárolóhelyiség tartozik, érdemes elkérni a közös képviselőtől a társasház alapító okiratát, majd alaposan áttanulmányozni. Elvileg tételesen tartalmazza a közös- és külön tulajdonba tartozó helyiségek listáját – és az alapján kideríthető, hogy valójában van-e saját helyiségünk vagy legalább helyiségrészünk. Ha nincs, a biciklitároló alapesetben akkor is közös tulajdonba tartozik. Külön pech, ha nincs ilyen a társasházban. Akkor tényleg nem marad más, mint a lakás, vagy más, biztonságosnak ítélt tárolóhely a környéken.

Tisztázatlan tárolóhelyi viszonyok

Bérbe van adva – ez az a mondat, amit nem szívesen hall az ember, amikor a közös képviselőnél érdeklődik az újonnan vásárolt vagy kibérelt lakásához tartozó tárolóhelyiségről. Annak idején, amikor a jelenlegi városi lakhelyek zömét adó panel- és egyéb társasházak épültek, általában nem fogott elég vastagon a tervezőmérnök tolla, és nem sikerült tartani a „egy lakás – egy tároló” elvét, így a legtöbb helyen közösködni kénytelenek a lakosok. Sokan szabadulnak nehezen a kacatjaiktól, és a kisebb ellenállás felé haladva könnyebb útnak tűnik rátenni a kezünket az elköltöző szomszéd tárolójára. Vagy az „urambátyám” mozgalom szellemében lezsírozni a közös képviselővel, a régi lakókkal. Az újak meg keressenek helyet maguknak máshol. Az ilyesféle összefonódások ellen pedig nehéz harcolni.