Nem veszélyes az átkelés

Némi polémia alakult ki olvasóink között az SMS-rovatban a közelmúltban arról, hogy hogyan is kellene közlekedni a kutyánkkal a nagyváros forgatagában. A vita tárgya az volt, hogy miként is kellene megtanítanunk hűséges ebünket, hogy csakis a zöld jelzésnél lépjen a zebrára.

Megkerestük az egyik pécsi kutyaiskola vezetőjét, hogy mondja el, ő hogyan csinálná.

– Ez egy nagyon összetett feladat, mind a kutya, mind a gazdája számára – tudtuk meg Keller Petrától, nEBulo vezetőjétől. – Bármire meg lehet tanítani a házi kedvencünket, de ahhoz, hogy atombiztosan működjön, mindenféleképpen ingermentes környezetben kell elkezdeni.

Első körben a „zöldre váltást”, vagy ha úgy tetszik a „lenti fény felvillanását” kell beégetni a memóriájába, például egy színre festett lámpa, esetleg egy házilag barkácsolt jelzőlámpa-féleség segítségével. Ha ezt az ún. bázist felépítettem nála, lehet lépni a következő szintre, például a lámpát távolabbra téve, vagy egy eldugottabb utca átkelőhelyének túloldalára. És ha már ott is sallangmentesen működik, fokozatosan növelném a környezeti ingereket, mígnem eljutnék a végcélig, a jelzőlámpás gyalogátkelőhelyhez.

A gyakorlás is része az idomításnak

Nem is elsősorban az az érdekes, hogy valaki meg akarja-e tanítani a kutyáját arra, hogy csakis zöld jelzésnél keljen át a gyalogátkelőhelyen, hanem hogy mi célból teszi ezt. Mi a motiváció? Miért akarhatja valaki, hogy az ebe ilyen „kunsztot” tudjon? Megéri-e a befektetett energia? Hogy egyedül tudjon közlekedni a kutya? Hogy lehessen villogni vele a járókelők előtt?

Vagy netalántán egy vakvezető kutya képzésébe nyerhetett bepillantást a kedves olvasó? Urambocsá egy terápiás oktatót látott, amint éppen a végső vizsgafeladatát mutatta be? Mert utóbbi két esetben nemcsak természetes és szerves része az éles helyzetben történő próba, gyakorlás az idomítási folyamatnak, de mások javára szolgáló tevékenység is.