Egy tehén árába került régen a lányok gyönyörű ruhája

Az embernek olyan érzése támadt délután a Zengő lábánál elterülő kis faluban, mintha időutazáson vett volna részt: autók álltak meg a falu központjában, s fiatal menyecskék, gyerekek szálltak ki hagyományos népviseletben. Színpompás sárközi viseletük, fejdíszük magára vonzotta az ember tekintetét. Délután háromkor a Zengőrvárkonyi Hagyományőrző Művelődési Egyesület tánccsoportjának legényei dalával, táncával kezdődött a „Húsvéti locsoló” című néptáncos műsora – ők vonultak így be a Tájház udvarába.

– A legények a régi időkben összebandázva vonultak végig a falun. Verssel bekéretőztek a házba, ahol a lányok saját kezűleg készített hímes tojással várták őket. Persze azért a pálinka sem hiányzott, nehogy már szomjan maradjanak a fiúk – mesélte Mohácsi István, az egyesület vezetője.

Mint megtudtuk, a díszes sárközi lányviselet beszerzése elég drága mulatság volt régebben egy család életében, hiszen egy ilyen ruha egy tehén árával vetekedett. Ebből is látszik, hogy a Sárközben igen gazdag emberek éltek.

A Zengővárkonyi Hagyományőrző Művelődési Egyesületet 1972-ben Császár János alapította, pár év múlva betegség miatt átadta a stafétabotot Töttös Sándornak, aki közel harminc éven át irányította a társaságot. A csoport jelenlegi elnöke Mohácsi István, alelnöke Dobszai Krisztián, a zenekar vezetője Vogl Norbert.

És hogy a következő húsvétra ne maradjon locsoló- vers nélkül olvasónk, a mostani műsorból meríthetnek ihletett: „Korán reggel felébredtem. Se nem ittam, se nem ettem. Bejártam a nagy világot, láttam én ott sok-sok szép virágot. A legszebbre most rátaláltam, hogy meglocsoljam, alig vártam. Szabad-e locsolni?”