Olvasónk szerint: a múltat őrzi a repülők emlékműve

Ekkor került sor a pécsi Repülők Hősi Emlékművének felavatására katonai pompával és tiszteletadással, a történelmi egyházak képviselőinek áldásával, koszorúzással Uránvárosban, a volt pécsi repülőtér területén. Sokan a mai fiatalok közül talán azt sem tudják, hogy itt 1930 és 1956 között működő repülőtér volt. 

Az avatás jelentős eseménynek számított, mert kizárólag civil kezdeményezésre, széleskörű összefogással történt a megvalósítás. Emellett ez volt az országban az első, közterületen felállított olyan emlékmű, melyre több évtizedes tiltás és hallgatás után a II. világháborúban hősi halált halt ejtőernyősök és repülők nevei is felkerülhettek. A repülés és az ejtőernyőzés azonban a béke éveiben is követelt, és követel áldozatokat. A szolgálatuk teljesítése, vagy sportbaleset során életüket vesztett, a mindennapi élet hőseinek nevei is az emlékműre kerültek. Mi a közös bennük? A repülés szeretete, a bátorság, a hősiesség és az önfeláldozás. Emlékezzünk valamennyiükre tisztelettel! 

A 30 éves évfordulón azokra is emlékezni kell, akiknek ezt az emlékművet köszönhetjük. A Magyar Veterán Repülők Egyesülete 1989. őszén Budapesten megalakult meg, majd néhány hónappal később, 1990. április 6-án annak Pécsi Szervezete. Az alapító ülésen 38 tag volt jelen – a Magyar Királyi Honvéd Légierő volt tisztjei, ejtőernyősök, sportejtőernyősök, sportrepülők, a repülést kedvelők, szeretők, azzal szimpatizálók. Megszületett a hősi emlékmű felállításának gondolata. Nézem a lassan sárguló fényképeket …7–8 „kisöreg” 1991. őszén, ballonkabátban, svájci sapkában, ásóval, csákánnyal felszerelkezve látott neki a munkának. Külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy kertészkednek. 

De nem. 

Hamarosan kirajzolódott az alap, majd egy betongúla is kiemelkedett a talajból a dolgos kezek munkája nyomán. A bürokrácia útvesztői némi ijedelmet és fennakadást okoztak, de az akadályokat sikerült leküzdeni, és az emlékmű elkészült. Igaz, egyelőre a repülést szimbolizáló sas nélkül, ami aztán 1995. május 12-én Tóth Kázmér adománya nyomán kerülhetett fel, avatására 1995. május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján került sor. A szándék kevés lett volna a sok-sok segítő kéz és adomány nélkül. A területet a pécsi önkormányzat biztosította, segített a Baranya Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, adományokkal az emigrációban élő volt repülők, ejtőernyősök, sok-sok magánszemély és cég. Az egyesület tagjai kétkezi munkával tették, amit tudtak. Valamennyiükre hálás szívvel emlékezünk! 

Az emlékmű azóta áll, a kutatás azonban nem fejeződött be. A felújítást követően, 2007. szeptember 22-én az emlékmű előterében további két gránitlap került elhelyezésre, melyekre az újabb nevek felkerülhettek. Szeressük ezt az emlékművet, hiszen közös örökségünk, 30 éve életünk, környezetünk része! Vigyázzunk rá és ápoljuk, hogy unokáinknak is mesélhessünk, ha erre járva rákérdeznek egy- egy névre, történetre! 

Magyar Veterán Repülők Szövetsége Pécsi Szervezete 

A kutatás a mai napig nem fejeződött be